Új sorozatunkban egy-egy interjú segítségével ismerhetitek meg egyesületünk aktív tagjait egy kicsit jobban, akik többek között Biatorbággyal kapcsolatos elképzeléseikről és céljaikról, személyes városi kötődéseikről, vágyaikról és kedvenc helyeikről mesélnek röviden. Elsőként az egyesület elnöke, Kocsis József válaszolt pár ilyen kérdésre. Ismerjetek meg minket!
Mi serkentett arra, hogy a Biatorbágyért egyesületbe belépve közéleti szerepet vállalj?
Született biatorbágyiként régóta foglalkoztat városunk mindenkori állapota, változása. Korábbi tanulmányaim és élettapasztalatom alapján úgy ítélem meg, hogy Biatorbágy fejlődése, alkalmazkodása a jelen kor kihívásaihoz elszakadt a lakosság komfortérzetének, otthonkeresésének és közösségi igényeinek mai elvárásaitól. A korábbi városvezetés egy „pihenő”, alvó agglomerációs várost vízionált, míg a jelenlegi már egy fiatalos, sportos közösséget építene. Mindkettőjükben közös volt, hogy megválasztásuk után a kapcsolatot a lakossággal igyekeztek leépíteni, és a saját prioritásaikat ráerőltetni a városra. Véleményem szerint mindkét út hibás volt. Városstratégiai kérdésekben nem lehet a lakosság megkérdezése nélkül, egy szűk körben dönteni. Ez vezet ahhoz a befülledt közélethez, ami jelenleg jellemzi Biatorbágyot. Meggyőződésem szerint a választott tisztségviselőknek nem vezetnie vagy irányítania kell a várost, hanem a szó legnemesebb értelmében szolgálni.
Milyen ügyekkel foglalkoztál eddig?
Évek óta aktívan részt veszek Biatorbágy közéletében. A város biai településrészén nőttem fel, gyermekeim családjukkal jelenleg is itt laknak. Én évek óta a Kutyahegyen élek, ahol 2018-ban felélesztettük a város legrégebbi mikroközösségi egyesületét, a Kutyahegy Egyesületet, ahol elnökeként veszek részt a munkában. Biatorbágy Kutyahegy nevű külterületén végzünk érdek- és értékvédelmi, fejlesztési és természetvédelmi feladatokat. Megpróbáljuk összeegyeztetni az egyébként ellentmondásnak hangzó személy- és vagyonbiztonságot a táj jellegének megőrzésével, hagyományos tájhasználattal. Egyesületi tevékenységem mellett számos alkalommal fejtettem ki véleményemet lakossági fórumokon és képviselő-testületi üléseken. Sikerként élem meg, hogy először én hívtam fel a figyelmet a 6. számú orvosi körzet szükségességére, valamint az agglomerációs településekre nehezedő építési nyomás enyhítésére irányuló kormányzati, törvényhozói kapcsolatépítésre.
Milyen ügyeket szeretnél felvállalni a Biatorbágyért Egyesület segítségével?
A város rengeteg problémával küzd. Ezek egy része az utóbbi évtizedek mértéktelen és átgondolatlan bővüléséből, egy másik része pedig a nemtörődömségből, a kényes kérdések megkerüléséből ered. A város nem lett felkészítve a bővülés okozta lakosságszám-növekedésből eredő intézményi és szolgáltatási kihívásra, a közlekedési anomáliákra, közüzemi infrastruktúra korlátozottságára. Az idetelepülő vállalkozásoknak köszönhetően Biatorbágy a lakosságszámát tekintve az ország egyik leggazdagabb településévé nőte ki magát. Ezzel párhuzamosan azonban a lakosság komfortérzete jelentős mértékben csökkent. Sok esetben lehet olvasni a közösségi médiában a várossal elégedetlen, csalódott véleményeket. Természetesen nem lehet varázsütésre minden problémát azonnal megoldani. Azt gondolom azonban, hogy annak felismerése, hogy a lakosság aktív bevonása a megoldás keresésbe kulcsfontosságú, már jelentősen javítana a lakosság közérzetén.
Külterületi lakosként nap mint nap megtapasztalom a korábbi, és a jelenlegi városvezetés hanyagoló hozzáállását ezekhez az egyébként csodálatos természeti és épített értékekkel rendelkező területekhez. A több évtizedes mellőzés és magárahagyatottság olyan spontán folyamatokat indított el ezeken a területeken, amelyek lassan már végérvényesen megváltoztatják a területek jellegét, és a város egészének életére is negatív hatással vannak. Véleményem szerint a közeljövőben kiemelt figyelmet kell fordítani Biatorbágy külterületeire.
Mit csinálnál másképp, mint a jelenlegi városvezetés?
Ha röviden szeretnék válaszolni akkor azt mondanám, hogy mindent. Jelenleg nem látom azt a törekvést, hogy a város fejlődése tervszerű, hosszútávon fenntartható, közösségi értékek mentén és – nagyon fontos – szakszerű módon épülne, fejlődne. A közelmúltban és a jelenben zajló beruházások csak kezelni próbálnak adott problémákat, esetenként újakat generálva. Ide sorolnám mások mellett az ivóvízszűkösség ideiglenes megoldásának, a Forrás utcai csapadékvíz elvezetésének, a korlátozott változtatási tilalomnak a kérdéseit. Hosszútávú megoldásokra van szükség. Biatorbágy azon városok között van, ahol jelentős szellemi tőke halmozódott fel, amelyet a város nem használ ki. A különböző döntéseket pártpreferencia vagy egyéni szimpátia helyett szakmai szempontok alapján kell meghozni. Ehhez biztosítani kell a megfelelő informális és kommunikációs hátteret.
Szerinted hogyan lehetne élhetőbbé tenni Biatorbágyot?
Biatorbágy lakosságának komfortérzetét befolyásoló körülményeket én két csoportba osztanám. Az egyik egy fizikailag érezhető, szinte kitapintható zsúfoltság, ami megjelenik a mindennapjainkban. Ott van a városi közlekedésben, a bevásárlóhelyeken, az intézményekben. Hosszú perceket vagy órákat töltünk el a dugókban, sorbaállásokon, várakozásokkal. Az intézményi elhelyezések egy része (iskolák) már megtörtént, de a szolgáltatások tekintetében a koncentráció helyett még lehet a mostaninál lényegesen jobban „szétteríteni” a város különböző területein. A közlekedési problémákra új, alternatív eszközöket és útvonalakat kell találni. Fejleszteni kell a tömegközlekedést.
A másik nagyon fontos közérzetet meghatározó tényező az emberek szellemi, emberi igényeinek a kielégítése. Ez sok esetben nem is igényel nagyobb befektetést, csak a partneri szemléletet és kommunikációs kultúrát a hivatalokban, az orvosnál, az iskolákban, üzletekben. A város rendkívül gazdag műemlékekben, természeti és épített értékekben. Megítélésem szerint méltatlanul kevés hangsúlyt kapnak ezek a város arculatának megújításában. A meglévő sportolási, kulturális lehetőségek és épületek kihasználatlanok, ugyanakkor nagyon kevés közösségi hely vagy tér létezik városunkban. Bővíteni szükséges a különböző érdeklődésű emberek egymásra találási lehetőségét, a közös élményszerzés esélyét. A rendezvényeknél a kulturális eseményeknél a sokszínűség mellett a minőséget kell preferálni.
Miért szereted ezt a várost?
Azt gondoltam, hogy erre a kérdésre nagyon könnyű lesz válaszolnom. Aztán… ahogy elkezdtem írni rájöttem, hogy amiket írok, azok már nem is léteznek. Nincsenek lovaskocsik az utcákon, amire gyerekkorunkban olyan gyakran kapaszkodtunk fel. A Füzes patakban sincsenek már kishalak és fürödni sem láttam már régen benne senkit. Nincsenek már madárijesztők sem a kertekben, amelyeket az óvodából hazamenet mindig megcsodáltunk. Hosszan nézegettük a színes szélfútta szalagokat és a felöltöztetett szalmabábut. Emlékek, amelyek idekötnek.
Egy történet jut eszembe. Úgy nagyjából 30 évvel ezelőtt történt, hogy a fiam játszott az iskolaudvaron a Szentháromság téren. Akkor ő olyan 7-8 éves lehetett. Egy idős ősz hajú néni hosszan nézte a játszó gyerekeket, és egyszer csak odahívja magához a fiamat. Nem a Kocsis Józsi fia vagy? Kérdezte. Az igenlő válasz után csak annyit mondott: csak azért mert nagyon hasonlítasz hozzá. Ö is ugyan ilyen volt kicsinek. Máig nem tudom, hogy ki volt az az idős néni…
A város idővel változik. Ennek minden jó, és talán néha kevésbé jó vonatkozásában. Hérakleitosz szerint „az egyetlen állandó a változás maga”, és ez így van jól. Amit legjobban szeretek azok talán az emberek, akik itt éltek a múltban vagy akár most itt közöttünk. Hiszem, hogy egy település hangulatát, életérzését az emberek egymáshoz való hozzáállása, kapcsolata határozza meg. Ha vigyázunk ezekre a kapcsolatokra akkor jó itt élni, jó lesz itt élni!
Milyennek látnád szívesen Biatorbágyot tíz év múlva?
Nem az a kérdés, hogy én milyennek szeretném látni Biatorbágyot, hanem az, hogy a városlakók többsége milyennek szeretné látni. Én személy szerint sokkal fontosabbnak tartanám a közösségi terek, parkok, játszóterek, sétáló utak fejlesztését, létesítését. A „mindent beépíteni” szemlélet helyett egy sokkal szellősebb, zöldebb, valóban kertvárosias környezetet vízionálok. „A kevesebb néha több” szemlélettel a meglévő dolgokat látnám szívesen minőségileg megújulva, új tartalommal és szellemi értékkel megtöltve. A városi környezet az ott élő emberekért van. Alakítsuk olyanná környezetünket, ahol mi, biatorbágyiak jól tudjuk érezni magunkat!
Mi a kedvenc helyed Biatorbágyon, és miért szereted?
Nagyon nehéz választani, hiszen szinte minden utcasarokhoz, hegyhez, épülethez köt valamilyen emlék. Szeretném megemlíteni a Sándor-Metternich-kastélyt, ahová iskolába jártam, a Czöndör-kutat, ahol napjainkban is gyakran beszélgetek kutyahegyi barátaimmal, a Madárszirtet és az ottani kilátást, amit szinte minden vendégemet lenyűgözte, akivel kirándultam arra. Amikor magányra vágyom, szeretek sétálni a biai református temetőben. Innen gyönyörű kilátás a Halastóra és a város biai részére, benne a Szily kastélyra, az új iskolára. Itt található a XII. században épült Szent Kereszt kápolna utolsó, omladozó fala, alatta a katonasírokkal. A fejfákon, sírköveken ismerős családok nevei köszönnek vissza. Innen körbe tekintve egyszerre van jelen a múlt, a jelen és a jövő.