Kategória: Hírek

Beküldve:

Környezet és természetvédelem Biatorbágyon

Ha gépen szállunk fölébe, vagy körülpillantunk a Nyakaskőről, láthatjuk, igazán csodás helyen élünk. De tudatosulnia kell, hogy a minket körülvevő, erdő borította „hegyek”, dombjaink, kis vízfolyásaink és a tavak rendszere nem a mi érdemünk, ajándék, lehetőség egy emberhez méltó, a természettől még nem teljesen elszakadt életre.

Nyilván, érintetlen nem maradhat a hely, ahová az ember betette a lábát, s úgy döntött, le is telepszik. Ez nem is lenne gond, hisz a természetnek, környezetnek az ember is szerves része. Sajnos, általában különvalónak tekintjük magunkat, s nem együtt élve, jól használva, hanem leginkább kihasználva alakítjuk a tájat, és próbáljuk „uralni” a számunkra nem kívánatosnak tűnő környezeti elemeket, vagy csak simán „semmibe venni” őket.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény szerint az önkormányzat feladata a települési környezetvédelmi program kidolgozása (46.§). Ennek megfelelően Biatorbágy Város Önkormányzata elkészíttette 2013 – 2019 közötti évekre szóló Környezetvédelmi Programját. Hasznos segítsége lehetne a városvezetésnek, a várost alakítóknak, beruházóknak és a Hivatalnak is mindennapos használata, de jó eséllyel csak valamelyik polcon pihen, mióta muszájból elkészült. ☹ A jogszabály arról is rendelkezik, hogy az önkormányzat gondoskodik a programban foglalt feladatok végrehajtásáról, figyelemmel kíséri azok megoldását, és a programot szükség szerint – de legalább kétévente – felülvizsgálja.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program, Pest Megye Környezetvédelmi Programja, Biatorbágy község Településrendezési Terve, Helyi Építési Szabályzata, Biatorbágy integrált városfejlesztési stratégiája, Biatorbágy Turizmusfejlesztési és Környezetrendezési Tanulmányterve figyelembevételével, az előző környezetvédelmi program felülvizsgálatával elkészült a 2019-2024-es program is. Ennek felülvizsgálatáról nem tudunk még. Bár kicsit általános, de azért akadnak konkrét javaslatok, melyek nagy részével egyetértünk, és megoldásukat fontosnak tartjuk.
Viszont már a 2024-2030-ast kellene lapozgatnunk!

„Sok nevesített feladat amúgy is az önkormányzat kötelező feladata (pl. ivóvíz biztosítása, zöldfelület gondozás, parkfenntartás, szennyvíz- és csatornahálózat, csapadékcsatorna hálózat karbantartása, közutak és járdák fenntartása, hulladék közszolgáltatás fenntartása stb.), más feladatok nem kötelezőek, de mégis szükségesek a környezetvédelmi törvényben és az Alaptörvényben is nevesített alapcélok (egészséges, biztonságos környezet,stb.) megvalósításához elengedhetetlenek.” (Idézet Juhász Pétertől, a program megírójától) 

Ismereteink szerint sajnos még a kötelezően előírt feladatok sem teljesültek kifogástalanul, a többiben pedig nagy lemaradásban van városunk ☹ (A közmű szolgáltatásokkal másik cikkben foglalkozunk)

Környezeti elemenként, vázlatosan bemutatom a főbb fókuszokat, melyeket a program is tartalmaz, kiegészítve saját véleménnyel.

Levegő

Alapvetően szerencsésnek tarthatjuk magunkat, nincs városunkban erősen légszennyező ipari tevékenység, és a szegénység sem akkora, hogy sokan kényszerülnének hulladékkal való tüzelésre. Sajnos, azért akadnak páran, leginkább tájékozatlanságból, akik „rossz fát tesznek a tűzre”. Igen kevés rendbontó is elég ahhoz, hogy szélcsendesebb napokon rosszul érezhessük magunkat.

Változatos domborzatunknak köszönhetően vannak a városnak könnyen tisztuló részei, és vannak a völgyek, ahol „megül” a szennyezett levegő. Ez egyik ilyen sajnos pont a Fő utcai Vadvirág óvoda környéke. A magasabb pontokon élők közül sem örülhet mindenki, mert ha a szomszédja kéménye az ő ablaka alatt ontja a fekete füstöt, neki sem a hegyi levegő jut. A közlekedésből és nem megfelelő fűtésből, valamint a „kerti hulladék” nem kívánatos eltüzeléséből származó korom és egyéb káros anyagok nagy terhet jelentenek minden szervezetnek, a gyermekeknek, betegeknek és időseknek. Komolyabb tájékoztatással, közlekedés jobb szervezésével, súlyos esetben szankcionálással kívánnánk változtatni ezen a helyzeten. Minden lehetőség és eszköz adott hozzá, csak aktívabban kellene tájékoztatni,  Elérhetnénk, hogy minél többen „zöld javaknak” tartsák a „kerti hulladékot”, melyet helyben tartva tápláljuk a talajt és óvjuk a kiszáradástól is. 


Sajnos nincs saját levegő -minőség mérő állomásunk, a különböző fellelhető adatok a legközelebbi budapesti pont értékeit szokták mutatni. Lelkes amatőrként telepíthetünk egyszerűbb, nem túl drága eszközöket is, melyek nem akreditáltak, de a szálló por koncentrációja ezek segítségével is megfigyelhető. Ez iskoláknál tanulságos is lehetne.

Ide tartozik még, az eléggé elhanyagolt beltéri levegőminőség kérdése is. Ez egy olyan terület, melyen megfelelő tudás birtokában mindenki sokat tehet a saját és családja egészsége érdekében

Zaj-és rezgés terhelés

Sajnos, ami egyik előnye Biatorbágynak (többszálú összeköttetés a fővárossal, illetve a nyugati országrésszel, M1, M0, 1-es út, 1-es sz. vasútvonal, és az egész várost átszelő főút), az komoly zajszennyező. Sokan gondolják, hogy hozzá lehet szokni, de régóta elfogadott tudományos tény, hogy az idegrendszerünkre milyen káros hatással van már a jogszabályokban meghatározottnál alacsonyabb rendszeres zajterhelés is. Településünk vezetői eddig szerintünk nem fektettek ebbe a témába kellő energiát, sok év után beérték avval az ígérettel, hogy ha 3 sávosra bővül az M1 ezen szakasza, akkor kapunk zajvédőfalat a belterületi oldalon is. Meg kell vizsgálni a lehetőségeket arra az esetre, ha ez a bővítés nem történik meg, az autópálya szélesítés tervein pontosítani kell a Szarvasugrás zajvédelmét szolgáló fal elhelyezését.  Illetve, a MÁV-val is újra tárgyalásokba kellene kezdeni e téren is. Az Országút mellett is tudunk olyan területről, ahová már nagyon régen megígérték a zajvédelmet az ott lakóknak, de azóta csak növekedett a terhelés egy elkészült autómosó és a megnövekedett forgalom miatt. Az önkormányzat eddig látszólag csak abban az esetben tett lépéseket, amikor a lakosság komolyabb felháborodásával és összefogásával találta szembe magát (pl. KRESZ parknál az új free style pálya környékén élők a PVKE segítségével harcolnak a nyugalmukért, vagy a Kolozsvári sportpálya perei,)
Korrektnek tartanánk, ha megszületne végre egy helyi zajvédelmi rendelet, amibe sok éve belefogott a testület, de nem lépett még hatályba. Ez nagyon megosztó téma, nem lehet totálisan népszerű döntést hozni, de csak a város sűrűn beépített részeire vonatkozó, az ottlakók nyugalmának érdekében hozott zajkorlátozás segítheti a jószomszédi viszony fenntartását.

Víz

Településünk vizekben is gazdag, számos forrás és kisvízfolyás táplálja. Sajnos közülük néhány patak lassan már „csatornává aljasult” (Füzes-patak a pátyi szennyvíz és a „patakmeder rendezése” miatt, Disznólápa, az építkezések rákötései miatt, és csak reménykedhetünk, hogy a Benta a mi szennyvíztisztítónk alatt nem mutat majd hasonlóan borzalmas állapotokat… ) Komolyabban kell venni az elmaradt belterületi csatornázásokat, és a hirtelen támadt igényeket alternatív megoldásra. Tény, hogy vannak tökéletesen működő házi víztisztítók, de nem szabad elfelejtkezni a kevésbé szabálykövető, vagy szűkebb pénztárcájú külterületi megoldásokról sem. Természetesen, kevés pénzből is lehet pl. alomszéket építeni és jól használni, és abban az esetben nem is szennyező lesz, hanem éltető a produktum, de valljuk be, ez nem számít manapság még népszerű megoldásnak.

Településünk a 27/2004. (XII.25.) KvVM rendelet melléklete szerint: felszín alatti víz szempontjából fokozottan érzékeny település, valamint kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi területen lévő település. (javarészt nyílt karszt) A Biai-halastavak és a Benta-patak környéke felszíni szennyeződésre nagyon érzékeny terület, a Hosszúréti-patak és a Füzes-patak, valamint az Ürge-hegy, a Szarvas-hegy és az Öreg-hegy érzékeny terület, a település többi területe közepesen érzékeny.

A víz nem csak a benne lévő szennyeződések miatt lehet problémás. Hiánya is fájó és pusztító, de hirtelen, nagy mennyiségű lezúdulásával hatalmas károkat okozhat. Ezekre leginkább akkor kapjuk fel fejünket, ha saját ingatlanunk vagy ingóságunk önti-, sodorja el, vagy nagyon látványos baleseteket okoz, ami felénk, szintén a szerencsés fekvésnek köszönhetően ritka. Arra már kevesebben figyelnek, hogy pl. a helyi természetvédelmi oltalmat élvező „Forrás-völgy” milyen mértékben erodálódott az elmúlt évtizedekben a nem megfelelő ipari csapadékvíz bebocsájtás miatt, és milyen hosszan húzódik rendbetétele, nem túl megnyugtatóan tervezve(?) valamint, a közvetlen szomszédságába épített műfüves futballpálya milyen hatással lehet a forrás iható vizére… (A Madár-forrás és környéke problematikáját külön cikkben írjuk meg)

Fontos lenne a csapadékvizeket minden ingatlanon megfelelően fogadni, és lehetőség szerint megtartani. Alapvetően jogszabályi előírás, hogy mindenkinek magának kell gondoskodnia a csapadékvizek kezeléséről, de ez alól lehet „felmentést” kérni, ha az önkormányzat befogadói nyilatkozatot ad a tulajdonosnak a területén keletkezett „fölösleges vizek” települési csapadékvíz -elvezetőibe való bebocsájtásra. A városnak érdeke , hogy elgondolkodtassa a bebocsájtót egy saját, jó megoldás kivitelezésén. A közösség vízmegtartása, illetve biztonságos vízelvezetésének finanszírozása komoly kihívás Biatorbágynak. A sűrűn beépített és nagymértékben burkolt felületekkel rendelkező területeken újra kell gondolni és tervezni a rendszereket, illetve a túlméretezett (és túlárazott) műtárgyakat.
Léteznek már nagyon ígéretesnek tűnő jópéldák, érdemes lenne őket megfigyelni, tőlük tanulni…


Talaj

A talaj feltételesen megújuló, élelmet adó erőforrásunk, ráadásul jó CO2 megkötő. Sajnos, a nem megfelelő művelésnek köszönhetően sok helyen már nem zsíros humusz a felső réteg, hanem száraz időben finom por, melyet a szél messzire visz, vagy akár a városban szórja el, nemkívánatos helyekre. Ez nem csak esztétikai és légzőszervi gondot okozó esemény, közlekedésbiztonsági kockázata is van (Emlékezhetünk az elmúlt évek lezárásaira, illetve katasztrófafilmekbe illő jeleneteire 1-es úton, M1-esen) Tehát itt is kapcsolódunk a levegőminőséghez. Csapadékosabb időjárás esetén pedig a lejtőkről lemossa a felső réteget a víz, ami nem csak tovább rontja a talaj minőségét, (degradáció) hanem a domborzat eróziójához is vezet.
Komolyabb talajszennyezésekről nincs pontos tudomásunk, de az esetlegesen nem megfelelő trágyázás, a „Gksz” (A HÉSZ-ben „Gazdasági Kereskedelmi és Szolgáltató) besorolású területeken lévő létesítmények parkolói, az utak mente, valamint a volt légvédelmi bázis területe potenciálisan veszélyeztetett helyszínek. A már pátyi közigazgatásiterületen található régi hulladéklerakó, – ami elvileg rekultiválás alatt áll-, sem tudhatjuk, hogy mit takar, és milyen vizek csordogálnak el alóla a biatorbágyi termőföldekre? Magánterületek szennyezésénél csak reménykedhetünk, hogy mindenki felelősen bánik a nála keletkezett veszélyes hulladékokkal, illetve, a nem veszélyes minősítésű szerek használatát sem viszi túlzásba.

Vizsgálatokat illetve ellenőrzéseket végeztetnénk, és itt is nagy hangsúlyt fektetnénk a tájékoztatásra, együttműködésre a gazdákkal, cégekkel.

Természetvédelem

Vannak országos illetve nemzetközi természetvédelmi szempontú kijelöléssel érintett területeink, természeti értékeink; Nyakas-kő földtani alapszelvény természeti emlék, országos jelentőségű védett természeti terület, Biatorbágyi Kő-hegy kaptárkövei természeti emlék és Biatorbágyi Öreg-hegy kaptárköve természeti emlék, országos jelentőségű védett természeti területek, Érd-tétnyi plató (HUDI20017) elnevezésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (Natura 2000 terület),.) lehatárolt országos ökológiai hálózat övezete, valamint az ex-lege védett források és barlangok, barlangi felszínek.

Helyi jelentőségű védett természeti területeinket még Biatorbágy Nagyközség Önkormányzata nyilvánította védetté az 5/2006 (05.25.) Ör.sz. rendeletében. (Ugyanebben a rendeletben biztosította az 1977-ben megyei védelem alá vont Bolha-hegy természeti védelmének fenntartását.) Az Önkormányzat rendeletében meghatározta a védetté nyilvánított területek alapvető természetvédelmi és hasznosítási célját, módját, rögzítette a természetvédelmi kezelés alapelveit és fő irányait.Egyenlőre csak a Bolha – hegy (64 ha),  a Nyakaskő – Ürgehegy (90,45 ha),  a Peca-tó  (4,49 ha), a Biai Halastó (270,47 ha),és a Forrás – völgy (29,74 ha) állnak helyi védelem alatt. A Biatorbágyi Tájvédő Kör már több éve kezdeményezte a Halastó melletti nádas terület („Schulteisz -kanyarnál) védettségét is, de ez a folyamat sajnos a tulajdonos együtt nem működése miatt nem halad.. Szintén védelmet érdemelne a volt homokbányánál (Páty határán, Herceghalom felé, a Biai tavakkal szemben )a gyurgyalag illetve partifecske fészkelő hely. Persze, ha a védelem csak arról szól, hogy készül hozzá egy jogszabály által előírt „kezelési terv”, de ez csak pár sor , és nagyon általános, ráadásul be sincs tartva, számon sincs kérve, akkor igazából nem számít, nincs értelme. Itt , a maradék kincsek megőrzésén túl még látványosabban lehetne jó példákat mutatni és élvezni a természet ajándékait, gyönyörködni, feltöltődni… Ezen a téren is nagyon nehéz elérni, hogy a tulajdonosok ne csak az egyéni, rövid távú érdekeiket tartsák szem előtt, hanem tudjanak messzebbre tekinteni.

Sajnos, egy törvény szintű tervezetben szereplő remek elképzelés is csak addig marad meg a valóságban, amíg a befektetői szándék nem kerekedik felül. Itt most az országos ökológiai hálózat folyosóira gondoljunk, (Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény) melyek azért kerültek kijelölésre, hogy az ember ne darabolja fel teljesen az élőhelyeket, mégis folyamatosan keskenyítjük, majd elzárjuk, megszüntetjük ezeket, meggondolatlan beruházásokkal.

Ide kívánkozó téma, a Gksz övezetek túlépítése. Hallottuk sokszor, hogy milyen szerencsés városunk, mert elődjeink úgy határozták meg a gazdasági övezeteket, hogy azok teljesen elkülönülnek a településtől, kívül maradnak, és nem túl szennyezőek, mert leginkább csak raktárak, logisztikai központok. Valamint, hogy bölcsek voltak az akkoriak, mert azoknak a telkeknek a beépíthetőségét 30%-ban maximalizálták. Így maradt körben némi zöldfelület is, és gondolták nem lesz annyira zsúfolt, viszont így is elég bevételhez juttattja településünket. Csak ahogy épültek, fejlődtek ezek a telephelyek, jöttek rá sorban, hogy nekik nagyobb hasznos területre lenne szükségük, és kérték a HÉSZ módosításokkor a számukra kedvezőbb feltételeket. Sokan meg is kapták, hiszen jól hangzik, hogy cserébe, a települési szerződésben sok milliót kérhet érte a Város, úgy, hogy neki nem kerül semmibe. De vajon igaz ez? Aligha. Előfordul például olyan eset, hogy több csapadékvizet kell onnan befogadnunk, amire nincs még kapacitás… A bővítések valószínűsíthetően nagyobb gépjármű forgalmat, zajt és levegőszennyezést generáltak/ fognak generálni, s a közlekedési baleseti kockázat is növekszik….(Hogy a tájképről, az esztétikai élményről már ne is beszéljünk; ha körülnézünk néhány kedvenc kilátópontunkról, most már egyre több helyen nagy szürke és fehér dobozok takarják ki az “unalmas” zöld dombokat, réteket… ☹ )

Hulladék

Az illegális szemétlerakók talán inkább fogyó tendenciát mutatnak sok lelkes civilnek hála, kiket a Városgondnokság, valamint vállalkozó is támogat akcióikban. Az igazán megfizethető szemétdíj, valamit az, hogy a „külterületeken” is elérhető a hulladék elszállítás, jó irány. Azért figyelni kell még egymásra, mert mindig akad néhány tájékozatlan vagy igénytelen lakó vagy munkás.

Az önkormányzat kötelező feladata a hulladék közszolgáltatás. Ezt manapság már nem helyi hulladéklerakókkal biztosítja, hanem szerződést köt az elszállításra. 2023 nyarától változott az országos gazdálkodás, létrejött a „MOHU”. Ez egyelőre település szinten változást nem hozott, továbbra is a „Depónia kft” végzi a kommunális hulladék elszállítást, házhoz menő szelektív gyűjtéssel is kiegészítve, valamint évi egy lomtalanítási lehetőséggel.   Az egyéni szemétszállítási szerződések korlátozott mennyiségű „kerti hulladék” elszállítást is tartalmaznak. E felett biztosít az önkormányzat évi 2 alkalommal „ingyenes” elszállítást. Ezt ugyanúgy a Depónia végzi, de ehhez nem kell matrica. A polgár ingyenesnek érzi, hiszen külön nem fizet érte, csak a város közös bevételéből egyenlítjük ki a számlát. Szintén a Város biztosítja a „Hulladék gyűjtő udvar” működését, ahol (egyelőre) a papír, műanyag, üveg és elektronikai hulladékot lehet leadni biatorbágyi lakcímkártya felmutatásával. Évente egyszer van lehetőség helyben „veszélyes hulladék” leadására.

A hulladék csökkentésének legoptimálisabb módja keletkezésének megelőzése, tehát a megfontolt igények, meggondolt fogyasztás és használat, amiben a városvezetésnek jó példával kell elöl járnia.

Javaslataink

Az edukációt ezen a téren is a legfontosabb, bár gyakran hallani, hogy a szülő nevel, az iskola oktasson, de én úgy gondolom, mindannyian befolyásoljuk egymást jó példáinkkal és tudásmegosztással, valamint  támogató közeg létrehozásával.
A JFMK-n túl, az oktatási intézményekkel, szakmai körökkel, civil csoportokkal szorosabban együttműködve kellene ezen dolgozni. Az óvódai kiskertektől az iskolai- és önkormányzati mintakerteken át, közösségi kertek létrejöttének támogatásával, fontos értékek és minták “ültethetőek el”, amiből nem csak egynyári zöldség teremhet…

„Hulladék” terén indult el már némi szemléletváltozás, de azért még mindig többen hívják a kertjükben keletkező „felesleget” „kerti hulladéknak”, mint mondjuk „zöld javaknak”. És míg az elsők eltűntetni akarják azokat, az utóbbiak tudják, hogy éltető kincs, használni kell csak, ingyen van 😉

Önkormányzatunk elkezdett már néhány kis projektet (komposztálók osztása, ingyenes „zöldhulladék” elszállítás az égetés visszaszorítására,) de véleményünk szerint ez nem elég, az eddigi városvezetés nem vállalt be hatékony környezettudatos döntéseket, nem folyamatos, és rendszeres a tájékoztatás, nem látszanak jó példák és a meglévő szabályozás betartatása sem. Ezen jó lenne változtatni.  

  • A csapadékvíz megtartásában is jobban kellene támogatni a lakosságot, leginkább információkkal, mintákkal, tervezési és  esetlegesen anyagi segítséggel. Fontos, hogy a csapadékvíz helyben történő elszikkasztásának kötelezettsége az ipari park ingatlanjaira is vonatkozik. Ezért is véleményes a zöldterületek csökkentésének lehetősége.
  • Szükséges lenne a város részéről részletes tájékoztatás a speciális hulladékok leadási lehetőségeiről.
  • Legyen Biatorbágyon légszennyezettségi mérőállomás akár több ponton is!
    Legyenek rendszeres zajterhelési vizsgálatok!
  • Legyen rendszeres vízminőség vizsgálat legalább a Madár-forrásnál valamint a Füzes-patakon!
  • Szerencsére, divat lett a faültetés, ezt szeretnénk jóval átgondoltabban művelni. Ehhez szükséges egy dinamikus fakataszter, valamint az „E-közművek”térkép valósághoz igazítása is. Folyamatos szemrevételezés és gondozás, ami nem csak az esetleges locsolásokat, illetve durva „gallyazásokat” jelenti, hanem lelkiismeretes vizsgálatot, és időbeni beavatkozásokat, tápanyagellátást… Ezáltal tervezhetőek az elöregedett vagy menthetetlenül beteg, sérült fák kivágásai, és már előre gondoskodhatunk pótlásukról, lehetőség szerint, ott, helyben.
  • A használható városfejlesztési terv mellett szükség lenne egy települési zöldfelületi vagy zöldhálózati tervre, ennek alapján lehetne a további fásításokat is tervezni.
  • A talajok védelmét IS szolgálná, de a levegőét, állatvilágét, esztétikáét, zajhatásokét, ha legalább a már régóta kijelölt „Ev” (Véderdő) besorolású területeken meglennének a többszintes növényborítások. Ezeket fontosnak tartjuk mielébb megvalósíta(t)ni, illetve lehetőség szerint újabbakat kijelölni. Ez könnyen beláttatható jó érdeke a gazdáknak, az itt élőknek, és Földünknek is. Egy-egy ilyen sávban megvalósulhatna régen vágyott kutyafuttató vagy egyéb sétány. Ezek a területek lehetnének közösségi ültetések újabb helyszínei.
    Fontos lenne gazdát találni minden feladatra, összehangolni az önkormányzat és a lakosság feladatait, lehetőségeit, és felelősségi szintjeit. A néhány esztendeje, a Tájvédő Kör javaslatára létrehozott önkormányzati „környezetvédelmi alap”-ot a feladatokhoz igazodóan  fel kell tölteni és észszerűen hasznosítani. (Idén városunk a költségvetési tervezetbe 10 millió forintot dedikált e célra.)

A fentebb említett gazdasági övezetek terjeszkedését vissza kell fogni, a lehető legnagyobb valós zöldfelületek előírása és betartatása lakóövezetekben is szükség van.

Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyre jobban melegedő időjárás okozta hőhullámok ellenére tágabb környezetünk élhető maradjon, és a nyarat ne csak a klimatizált helységekben tudjuk elviselni.

Egyesületünk nem szeretné sem magát, sem Biatorbágyot „zöldre festeni”. Nem akarunk most felkapott szlogeneket lobogtatni, mert, bár van igazságalapjuk, önmagukban mit sem érnek. Fontos az új módszerek és technológiák megismerése, de még fontosabb a felelősségteljes gondolkodás és életvitel. E téren is törekszünk következetesebb (és (át)láthatóbb) magatartásra, igyekszünk „Jógazdák” és „Jópéldák” lenni. Ehhez támogatást adhat, ha csatlakozunk (nem csak papíron!)  különböző összefogásokhoz, ahol megismerhetjük más települések jógyakorlatait, küzdelmeit, tanulságait..

És azt hiszem, nagyon következetesnek és kitartónak kell lennünk, mert a berögzült rossz szokások és gondolati sémák megváltoztatása csak így lehetséges. 

Határ Ági

Beküldve:

Egy tó egyedülálló kincs – legyen a miénk is megélhető!

Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy Biatorbágynak nemcsak megközelíthetősége egyedülálló, de egyedien gazdag természeti adottságokkal is rendelkezik. Településünkön és közvetlen környezetében minden megtalálható, amely a kellemes környezetet és sokféle, minőségi időtöltési lehetőséget jelent: erdős területek, hegyek-völgyek, források, számos patak – és a környék legnagyobb tava (pontosabban tórendszere). 

A Biai-tó (vagy Halastó, vagy halastavak) olyan természeti kincs, amely az egész környéken egyedülálló: Biatorbágy sok pontjáról látható, a város panorámáját meghatározó tavak hangulata már távolról is magával ragadó – közelről meg egészen léleknyugtató. Lehetne…

Tótörténelem

A tóra már Biatorbágy első írásos emlékében is hivatkoznak, akkor még Szelíd-tóként („Sceledtou”), amely eredetileg nagy valószínűséggel természetes tóként jött létre. A tó 19. század elején eliszaposodott, ekkor lecsapolták, majd az 1920-as években újra feltöltötték, mai formáját a hetvenes évek mederalakításai során kapta, ekkor alakították ki a jelenlegi gátakat és zsiliprendszereket, amelyek 5 részre tagolják a jelenlegi víztömeget, kialakítva a mai tórendszert.A tó újkori történetében sosem volt valódi „közkincs”, a tó vizére az első világháború után a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe tartozó Halbizományi és Halkereskedő Rt. telepítette a halgazdaságot, amely vélhetően 1948-ben szűnt meg, a tavat ezután államosították. A halgazdaság a rendszerváltást követő privatizáció során magánkézbe került, amely a mai napig meghatározza a tó használatát, gondozását és hozzáférhetőségét. A Halastó egy tórendszer: a város szempontjából különböző adottságúak az egyes részek. A négy tavon működő halgazdaság mellett ma az egyik („négyes-tó”) tó horgásztóként működik.

Hozzáférhetőség?

Arra az idősebbek még emlékezhetnek, hogy már a hetvenes években is őrizték a tavat a rapsicoktól, az orvhalászoktól – aki a tó közelébe merészkedett (amely akkor még nem volt kerítéssel és zárt kapukkal elzárva a tókedvelőktől), hamar szembe találhatta magát az őrökkel. Akkoriban azonban még jobban „megélhető” volt a tó, legalábbis telente: akkor még sűrűbben fagyott be a tó vize, így a mostaninál jóval gyakrabban és hosszabban időzhettek a tónál a biatorbágyiak, amikor az szabadon látogatható volt.

Ez a lehetőség szerencsére most is fennáll: a tulajdonos jóváhagyásával – és helyi civil szervezetek támogatásával –, amikor biztonságos a jégvastagság, télen, korcsolyapályaként megnyílik a (hármas számú) tó a helyiek előtt. De miért csak ekkor? És miért csak így? A mindennapokban miért nincs lehetősége – az egyetlen hivatalos hozzáférőpont, a Kölcsey utcai madárlesen kívül – közelebbről megcsodálni ezt a különleges helyi kincset? Sétálni, esetleg futni a partján, leülni, élővilágát közelről megfigyelni? És a „vásárolj helyit és szezonálisat” napjainkban gyakran hangoztatott tanácsa jegyében például miért nincsen lehetősége a helyieknek legalább a tó lehalászásakor, vagy esetleg a karácsonyi időszakban venni a helyi tóban nevelkedett halakból?

Tulaj, lakosok, élővilág: különböző érdekek, de talán lehet mindenkinek jó megoldás

Természetesen tudjuk, hogy a tó jelenleg magánkézben van, jelentős területén jelenleg halgazdálkodás folyik és a magánérdek nem feltétlenül egyeztethető össze a közérdekkel – és akkor a hihetetlenül gazdag helyi élővilágról, és annak „érdekeiről” még nem is szóltunk. A tó ugyanis egy teljesen egyedülálló ökoszisztéma, számos különleges vízi fajjal: itt található a térség legjelentősebb gém (nagy kócsag, szürke gém, vörös gém, bakcsó) fészektelepe, a térség legnagyobb vöröshasú unka populációja, de jelentős számban találunk itt szárcsát, cigányrécét, halászsast, búbos vöcsököt, bütykös hattyút, kecskebékát, de még vidrát is. Ők nyilván ellenérdekeltek abban, hogy élőhelyük turistalátványosággá, de akár csak egy emberek által gyakrabban felkeresett célponttá alakuljon. Létezhet minden érdekelt számára megfelelő megoldás? Nem mi vagyunk az elsők, akik erre keressük a választ.

Lehetséges megoldások

Számos lehetséges út elképzelhető e helyzet mindenki számára kielégítő rendezésére, több már napirendre került korábban, de számos jó példa létezik máshol is – egyelőre egyik megvalósításának irányába sem történtek konkrét lépések.

A tó hozzáférhetőségével kapcsolatban rendre felmerül, hogy a tavat (tavakat) megvehetné a város, és így saját tulajdonként jóval szabadabban foglalkozhatna a kérdéssel. (Hasonlóra volt egyébként példa a közelmúltban a szomszédunkban, amikor a Kozáromi-tavat megvásárolta Páty önkormányzata. A mostanáig eléggé elhanyagolt tavat horgászati céllal és a „kulturált pihenés helyszínként” szeretnék bekapcsolni a pátyiak életébe.) Mi nem ebben az irányban indulnánk el: túl azon, hogy a tó eleve nem eladó, és hogy roppant költséges beruházást igényelne (a kétezres évek elején 800 millió forintos vételárról beszéltek), a tó fenntartása, karbantartása is folyamatos pluszterhet róna a városra (amikor tudjuk mennyire „gondos gazda” általában városunk). A mostani testületből kiindulva a tó hasznosítására is jöhetnének olyan alternatív ötletek, amelyek a tó környezetét és élővilágát nem biztos, hogy a mostani békés állapotban hagynák (lásd korábbi ötletet a biai tóparti rendezvényhelyszínre, amely nem a város vezetésén múlt, hogy nem valósult meg; illetve hasonlóra példa a törökbálinti téglagyári tó esete, ahol a polgármester rekreációs területet szeretne, de rozsdaövezetnek minősítve valószínűleg egy újabb lakópark épülhet majd ott). 

Bár nem közvetlenül a tóhoz, de legalább a vízfelszínhez közel engedné a helyieket a Békás-patak parti ösvény esetleges továbbfejlesztése, amely egy már létező kis sétaútvonalat jelent a tó mellett futó patak partján. Jelenlegi kiépítettsége a Vörösmarty és Kölcsey utca között civil akaratnak köszönhető. Sajnos ez a forrás korlátozott, kevés a továbblépéshez a Disznó-lápa irányába (észak felé). Korábban szintén szerepelt a tervekben a patakparti sétány túraútvonalként történő meghosszabbítása, többek között a Tópart utca telkeinek vízparti részénél (dél felé). Ez a terv – számítva a helyi lakók ellenállására, mivel ez csak jelentős magánterületek kiszabályozásával lenne lehetséges – végül lekerült a napirendről. 

Vannak rá jó példák, amikor egy tavon, a víz felszínénél, pallókon tanösvényt alakítanak ki, talán erre is lehetőség nyílhatna az egyik tavon. Egy ilyen megoldás a Tisza-tavi vízi sétány és tanösvény Poroszlónál, ahol az érdeklődők egy 1500 méter hosszú pallóúton sétálva nyerhetnek betekintést a Tisza-tó növény- és állatvilágába. Ez egy ellenőrzött módja lehetne a helyi flóra és fauna megcsodálásának, ugyanakkor egyéb rekreációs funkciót nem adna, amely talán sokak vágya – mindenesetre érdemes lehet ilyen megoldásokban is gondolkodni.

A tavak megnyitása lehetne eseti jellegű, a téli korcsolyázáshoz hasonló módon, amikor rövidebb időre, egy-egy napra például tavasszal / nyáron / ősszel esetleg megnyílna a tó az érdeklődők előtt – ugyanakkor ez megint csak egy időben nagyon redukált hozzáférést jelentene.Ha a tavakhoz szeretnénk közelebb kerülni, és a partján szeretnénk sétálni, futni, az megint másfajta megoldást kíván. Erre korábban a hármas tónál volt lehetőség (amely telente megnyílik a korcsolyázók előtt is), de ez a tó jelenleg a Békás-patak és egy nagy, zárt kapu védelmében már nem megközelíthető, a halgazdaság tulajdonának védelmében. De nem lehetne esetleg ezt valamilyen ellenőrzött formában tenni, hogy akinek valóban csak a kikapcsolódás, feltöltődés a szándéka, az hozzáférjet a tóhoz? Szerintünk biztosan megvan a módja (akár fokozottabb ellenőrzéssel, amelynek számos eszköze lehet), hogy a látogatók számát valamilyen módon kordába tartsa a város / tulajdonos, illetve kizárja a visszaélések lehetőségét.

Folytatás?

Mi hiszünk benne, hogy a helyzet alapos elemzésével, jó példák megvizsgálásával, elkötelezett egyeztetésekkel, önkormányzati kezdeményezéssel és támogatással lehetséges megtalálni azt a megoldást, amely mindenki számára elfogadható lehet. Amely egyaránt megnyugtatóan védi a tulajdonos értékeit és tulajdonát, de a helyieknek is hozzáférést és valódi kapcsolódási lehetőséget biztosít a tóhoz, a lehető legnagyobb tiszteletben tartva a helyi élővilágot. 

Ha bizalmat kapunk, mi meg fogjuk találni a legjobb megoldást!

Beküldve:

Skate-park csendesebben

A Skate-park környékén élő elkeseredett lakók kérésére május 9-én találkozót szerveztünk a helyszín közelében ahol együtt kerestük a megoldást a rámpák használata által okozott hangterhelés csökkentésére. A park bővítése óta egyre fokozódik az elégedetlenség, mert az Önkormányzat által eddig kipróbált zajzártalom csökkentő módszerek nem tették elviselhetőbbé a pálya körül élők életét.

A pálya amúgy fantasztikus lehetőség a mozgásra, a modern eszközök, a jó levegő, különleges élményt nyújtanak!

Az árnyoldal viszont a sokadjára is átgondolatlan tervezés, a közelben lakókat zavaró használat miatt bevezetett szigorú házirend be nem tartása/tartatása. Hiába adott ki a város pénzt az utólagos, részleges hangszigetelésre mégis magas maradt a zajszint. A 2023 októberi önkormányzati határozat ellenére a probléma továbbra is megoldatlan, a lakossági kérések teljes és szokásos ignorálása tapasztalható a hivatal részéről.

Ez az ügy tipikus példája a nem átgondoltan, optimálisan tervezett és megválasztott beruházásnak a szàmolatlan másik mellett.

Keressünk és találjunk új helyet a Skate-parknak a sportolni vágyókkal és az itt lakókkal mindenki megelégedésére!

Beküldve:

Biatorbágy egészségügyi ellátásának helyzete és jövőbeli fejlesztési lehetőségei

Az egészségügy helyzete országosan és helyi – városi és regionális – szinten is rengeteg kihívással küzd. Az egyre öregedő társadalom, a szektor általános alulfinanszírozottsága, az államilag fenntartott intézmények korszerűtlensége, a rendszer működtetésének strukturális hibái, a támogatott ellátások finanszírozásának visszásságai, az egyre jelentősebb munkaerőhiány az egészségügyi szakemberek (orvosok és ápolók) tekintetében mind egyre jelentősebb problémákat okoznak az ellátásban. 

Az egészségügyi ellátás jelenlegi helyzete Biatorbágyon összetett. Számos változás nemzeti szintű reformokat és intézkedéseket igényel, ugyanakkor azt gondoljuk, bizonyos helyi szinten is jelentkező problémákra adhatna a városvezetés a jelenleginél hathatósabb válaszokat. Célunk jelen írásunkkal – amelynek összeállításához egészségügyi szakemberekkel konzultáltunk – az, hogy összefoglaljuk ennek főbb pontjait, kiemelve a hibákat, hiányosságokat, és javaslatokat tegyünk a jövőbeli optimalizálásra. 

Aktuális helyzetkép a biatorbágyi egészségügyi ellátásokról

  • Az Egészségházban kevés a rendelés, kevés az orvos, az időpontok foglalása nehézkes.
  • A rendelésekhez – TB és önkormányzat által finanszírozott – nem adottak a személyi feltételek, emiatt fennakadások vannak. Sok orvos nem tudja vállalni, hogy asszisztencia nélkül és nem megfelelő helyen kerüljön sor az ellátásra, ezzel egyidőben az Egészségház részben kihasználatlan.
  • A helyi háziorvosi körzetek túl nagyok, 2600 fő / körzet is előfordul, amely az orvosi ellátáshoz való hozzáférést nehezíti: az optimális szám 2000 fő körüli lenne.
  • A Covid-járvány óta jelentősen csökkent a betegek száma, sokan otthon próbálják magukat ápolni.
  • A betegségek megelőzéséhez, korai felismeréséhez elengedhetetlen lenne, hogy az orvosok ne csak a gyógyítással, hanem a prevencióval is foglalkozzanak (jelenleg heti két óra prevenciós rendelési idő van előírva), de erre az általános gyakorlatban csak minimális idő jut.
  • A Szabadság úti rendelő az önkormányzat tulajdonában van, a többi (gyermekorvosi és felnőtt körzeti) rendelő magántulajdon. A szolgáltatási minőség szempontjából nem optimális az önkormányzati tulajdon, mert nagyon nehézkes bármilyen felújítás, vagy bármilyen bővítés.
  • Városunkban egy új országos szabályozás értelmében megszűnt a korábban megszokott orvosi ügyelet, amelyet az önkormányzat saját forrásból próbált pótolni, egy hétköznapokon 8 és 16 óra között (tehát munkaidőben, nagyjából a háziorvosok rendelési idejében) elérhető ügyelettel. Az új ügyeleti rendszerből hiányzik az eszköz és emberi erőforrás.
  • Budaörsön február 15-től működik az újfajta alapítványi ügyelet. Itt a gyakorlatban a Budaörs Kártya hátrányba hozza a biatorbágyiakat a budaörsi szakellátó intézetekben.
  • Egy helyi mentőállomás telepítésének nincs realitása Biatorbágyon, a nagy beruházási költség, illetve a szakember-, mentőorvos-, szakápoló hiány miatt. A mentők országos szinten vannak beosztva, környékünkön Budaörsön és Érden is van mentőállomás.
  • A helyi védőnői szolgálat jól működik, de munkájukban ők is számos kihívással küzdenek, például nincs szolgálati autójuk, ennek hiányában igen nehézkesen érik el a külterületi lakókat.
  • A városunkban eddig működő jelzőrendszeres házi segítségnyújtás átalakul a Gondosóra programra, de itt is kevés a szakember.

„Kis színes”: kommunikáció, sport, egészségügy: hangsúlyok a helyi költségvetésben

Biatorbágy város 2024-es éves költségvetésében az alábbi működési célú sarokszámok és arányok találhatóak az önkormányzat saját tulajdonú társaságai számára:

  • – Média Nonprofit Kft.: 146 millió Ft
  • – Viadukt Nonprofit Kft.: 133 millió Ft 
  • – Biatorbágyi Egészségügyi Ellátó Nonprofit Kft.: az első 6 hónapra 72,5 millió Ft

Javaslatok a jövőbeli fejlesztésekre

  • Csatlakozás a budaörsi alapítványi ügyelethez:
    • Megoldaná az ügyeleti ellátás hiányát a biatorbágyon
    • Hozzáférést biztosítana a budaörsi szakrendelőkhöz.
    • Gazdaságosabb és hatékonyabb lenne, mint a jelenlegi rendszer.
  • Körzeti orvosok rendelési idejének eltolása:
    • A körzeti orvosok rendelési idejének körültekintő módosítása lehetővé tenné a 8:00-tól 20:00-ig tartó körzeti orvosi ellátást városunkban. 
  • Prevenció erősítése:
    • A rendelési időn belül legalább 2 óra prevencióra fordítása.
    • A Vöröskereszt jobb bevonása az egészségnapokba és a szűrővizsgálatokba.
    • Elsősegélynyújtás-napok szervezése felnőttek számára is.
  • Szakellátás fejlesztése:
    • Jól működő szakellátás és szűrővizsgálatok biztosítása Biatorbágyon
    • Gyermekorvosi ügyelet Biatorbágyon.
    • Egynapos sebészet az Egészségházban.
  • Egyéb javaslatok:
    • Az Egészségházban kiadni férőhelyeket magánellátásokra.
    • Felvilágosítások szervezése a betegeknek különböző problémák esetén.
    • A védőnői szolgálat számára gépkocsi biztosítása.
    • A Gondosóra program fejlesztése, szakemberek bevonása.

Véleményünk szerint a biatorbágyi egészségügyi ellátás optimalizálása összehangolt erőfeszítéseket igényel az önkormányzat, az egészségügyi intézmények és a lakosság részéről. A fenti javaslatok megvalósítása javíthatná az ellátás minőségét és hozzáférhetőségét Biatorbágyon.

Jelen írás célja a tájékoztatás és a lakossági vélemények begyűjtése, a párbeszéd elindítása a biatorbágyi egészségügy jövőjéről. Az összefoglaló nem teljeskörű, további témák is bevonhatók a vitába. Fontos megjegyezni, hogy a javaslatok megvalósíthatósága további vizsgálatokat igényel! Bár az összefoglaló megírásához szakmai konzultációt folytattunk érintettekkel, az írás szerzője nem szakértő, és a javaslatok nem minősülnek szakértői véleménynek.

Beküldve:

Kosárlabda csarnok

A Sándor-Metternich-kastély műemlék épületegyüttes bővítménye A kastély és a hozzátartozó templom Biatorbágy legnagyobb műemlék épületegyüttese.
(Részletes építészettörténeti kutatás itt olvasható)

A biai városközpont meghatározó városépítészeti, identitásképző eleme, hiszen biaiak, biatorbágyiak generációi jártak / járnak ide iskolába, illetve templomba, tehát kötődnek a környékhez, az épületegyütteshez.

A kastélyegyüttes teljes felújítását, bővítését nagy várakozás, érdeklődés övezi évek óta. Az egykori TSZ-szárny kitakarítása ugyan megtörtént, de a munkálatok ezen a ponton leálltak, a várva-várt teljes rehabilitáció késik. A műemlék és környezete érthetetlen, méltatlan állapotban van.

Mi történt, mióta a Biatorbágyi Általános Iskola diákjai és tanárai boldogan birtokba vették a felújított egykori TSZ-szárnyat? Miért akadt el a folyamat?

Az eredeti elképzelés szerint:

  • A teljes rehabilitációra készített építészeti tervek szerint az épületegyüttes egy tornateremmel és egy étkező-szárnnyal bővülne a Rákóczi utca felé, szimmetrikus kialakításban, egymásra rímelő homlokzattal és anyaghasználattal.
  • A tervezett tornaterem a TAO-konstrukció reményében kosárlabda-csarnok méretű.

A jelenlegi helyzet:

  • A tervezett kosárcsarnok területét külön telekként kiszabályozták a műemlékegyüttes telkéből, ráadásul úgy, hogy a telekhatár a kastély hátsó homlokzata mentén fut.
  • Ez a telket (hrsz: 110/2) a TAO-konstrukciót jegyző győri cég tulajdonába használatába került. Talán a terület műemléki védettsége is gyengült, hiszen csak egy üres telek.
  • A Biatorbágyi Általános Iskola kiköltözött a kastélyból, az ingatlan (hrsz: 110/1) a Római Katolikus Egyházé lett, rajta a katolikus általános iskolával és gimnáziummal, valamint társbérlőjével, a református általános iskolával.
  • A kastély telkén (hrsz: 110/1) jelenleg már csak az étkező-szárny megépítésére van lehetőség a katolikus iskolának, ami ugyan tartalmaz kis tornaszobákat is, de semmiképpen sem a gimnázium és általános iskola igényeit lefedő méretben.
  • A kosárcsarnok építési költségeinek lefaragása céljából a tulajdonos győri cég többször átterveztette a csarnokot (a másik szárny nélkül!), ám engedélyt szerezni nem tudott.
  • Jelen pillanatban azt ígérik, hogy olcsó, fémlemez-szendvicspanellel építik meg a kosárcsarnokot.
  • A kiviteli tervek bemutatása a mai napig nem történt meg, pedig az építkezés megkezdéséhez az építési napló megnyitására, a kiviteli tervek feltöltésére lenne szükség. 

Úgy gondolom, hogy a város legnagyobb műemlékegyüttesének sorsa érthető módon foglalkoztatja a város lakóit. A méltó építészeti beavatkozás jogos elvárás.
A kosárcsarnok működésének következményei, elsősorban a környező utcahálózat további terhelése, jogosan aggasztja a környék lakóit.
Évek óta különböző határidők kergetik egymást, az építkezésről pontos tájékoztatás nincs.
Az egyre zavarosabbnak tűnő projekt egyrészt jogi kérdéseket vet fel, másrészt építészeti-műszaki szempontból válik egyre aggasztóbbá.
Ebben az elvadult helyzetben a projekt leállítása és a teljes jogi kivizsgálás azonnali megkezdése szükséges. Fontos lenne a műemlékegyüttes telkének helyreállítása, valamint az engedéllyel rendelkező tervek áttekintése, a helyzet újragondolása és a tervezési program átértékelése.

Fontos leszögezni, hogy a kastély bővítésének a tervezését egy kézben kell tartani, a kivitelezés ütemezése tervezhető.
Az iskolásoknak tornaterem kell, a városnak pedig egy magas építészeti-műszaki színvonalon felújított, bővített műemlék kastélyegyüttes.

A cikk szerzője Tótpál Judit

Beküldve:

Városi vagyongazdálkodás

Biatorbágy városa az egyik legtehetősebb a Budapesti agglomerációban található települések közül. Bevételeiből összesen éves szinten körülbelül 18,5 milliárd forint (2024-ben pontosan 18 480 853 015) elköltéséről dönt. Ezt azonban véleményünk szerint nem megfelelően teszi: koncepcionalitása, hatékonysága, átláthatósága mind megkérdőjelezhető.

A városi vagyongazdálkodás a költségvetési koncepción alapszik, mely tervszerű gazdálkodásra használhatatlan, költségvetési prioritások felállítására alkalmatlan!

„Biatorbágy Város Önkormányzata 2024-ben is a kötelező és az önként vállalt feladatainak tervszerű és következetes ellátására törekszik, a humán, az infrastrukturális és pénzügyi erőforrásainak gazdaságos felhasználásával. A már megkezdett fejlesztések során továbbra is számítunk uniós-, országos- és térségi támogatásokra. „

Biatorbágy jelenlegi vagyongazdálkodása három részre tagolódik:

  1. Kötelezően ellátandó feladatokkal járó kiadások 
  2. Önként vállalt feladatokkal kapcsolatos kiadások
  3. Fejlesztési célú kiadások 

A fent felsoroltak közül a kötelezően ellátandó feladatokkal járó költségre nincsen a város képviselő-testületének jelentős befolyása. Ezt leginkább a város polgármestere, jegyzője és az intézmények vezetői tudják kordában tartani hatékony működtetéssel az intézményi költségvetések keretein belül. A jogszabályok a feladatok elvégzését írják elő, de ezeknek a kivitelezési módja (és költsége) sok esetben helyben dől el.

Az önként vállalt feladatok köre a testület hatáskörébe tartozik. Az önként vállalt feladatok átvizsgálása minden évben szükséges, ugyanakkor jelentős változtatása jellemzően csak hozzáadással / minimális változtatással indokolt. Eltérő esetben az életminőség romlását idézhetné elő. 

A fejlesztési célú kiadások tartalmazzák az összes olyan tételt, melyet az első kettő pont nem fed le, legyen az például oktatási intézményfejlesztés, közlekedésfejlesztés, önkormányzati épületek energetikai korszerűsítése, útfelújítás, infrastruktúra-fejlesztés, stb.

A koncepció alapvetései, az abban foglalt feladatok nem vitathatóak, miszerint a város költségvetését folyamatosan, tervekre épülően kell meghatározni, és az általános, kötelezően vagy önként vállalt feladatokat el kell látni. Ugyanakkor a koncepció kivitelezése véleményünk szerint több okból is hibás:

  • a koncepciót elkészülte után ugyan, közmeghallgatáson megvitatják, de ennek időszakában a költségvetés már elkészült;
  • a koncepció nem hosszú távra tekint előre és évente változhat, nincs mögötte egy több évre előre tekintő terv, városfejlesztési koncepció;
  • elaprózza a meglévő vagyonelemek megmentését, folyamatosan új elemek építését előtérbe helyezve.

Véleményünk szerint Biatorbágynak egy adott irányba kellene a költségvetését évről évre vinni, melyben az időszakosan felmerülő pályázatok nem lehetnek komoly befolyásoló tényezők. Természetesen, amennyiben olyan lehetőség adódik, mely nem adott évre volt tervezve, de támogatással előrébb hozható a megvalósítás, vagy új igény keletkezik a tervezés és megvalósítás között, úgy ezt lehet rugalmasan kezelni.

A fent vázolt jelenlegi helyzettel szemben a Biatorbágyért Egyesület az alábbi elvek és konkrét intézkedések mentén javasolja működtetni Biatorbágy vagyongazdálkodását:

  • Koncepcionális költségvetés
    • Kívánatos, hogy a település megfelelő, és a lakosság által elfogadott jövőképpel rendelkezzen, amely irányába a testületnek felhatalmazása van haladni. Így javasoljuk egy hosszú távú vagyongazdálkodási koncepció megalkotását, és ehhez illeszkedve készüljön az éves koncepció, amelyhez lehet a költségvetést összeállítani, ahhoz igazítani.
    • Javasoljuk, hogy azon költségekkel kapcsolatban, amelyek nem támogatják szorosan a koncepcióban megfogalmazott célokat (leszámítva szükséges / vészhelyzeti kiadásokat), csak több körben megvitatott esetben térhessen el a testület és a városvezetés. 
  • Következetesség / pályázati lehetőségek:
    • Biatorbágy csak és kizárólag (a vis major eseteket kizárva) azon lehetőségekre pályázik, amelyek a korábban elfogadott koncepciót támogatják, és nem kötelezik el hosszú távra más irányba.
  • Fenntartható költségvetés:
    • A költségvetés egyensúlyának fenntartása. 2020 és 2024 között a város tervezett kiadásai 400%-ot míg bevételei összesen 200%-ot nőttek. Ebben szerepet játszik a pályázati források elnyerésére elkülönített önerő, melyhez hitel felvételére van szüksége a városnak. Ez hosszú távon tervezendő, hogy az eladósodás elkerülhető legyen.
  • Kiszámítható költségvetés:
    • Javasoljuk, hogy Biatorbágy önkormányzata hitelt beruházásra csak olyan esetben vehessen fel, amelynek hosszú távú megtérülése alátámasztható. A megtérülés nem minden esetben anyagi, lehet az az oktatással, jövőképpel kapcsolatos is.
  • Átlátható költségvetés:
    • Az átláthatóság érdekében Biatorbágy önkormányzata minden gazdálkodással kapcsolatos szerződését kezelje egy nyilvános, bárki által hozzáférhető adatbázisban, amelyben kerüljön rögzítésre minden, törvényleg szabadon megismerhető információ az összes megbízási, vállalkozási szerződésről, a kifizetett számlákkal, jogcímekkel. Ezáltal azok könnyedén áttekinthetővé, bármikor visszakövethetővé és összemérhetővé válhatnak. A megjelenő adatok minden esetben feldolgozhatóak legyenek, ne PDF formátumban átláthatatlanul jelenjenek meg, amelyek a feldolgozhatóságot gátolják. 
    • A költségvetés struktúráját változtató döntések legalább 2 alkalommal jelenjenek meg a képviselő-testület előtt, hogy a lakosságnak és a képviselőknek legyen idejük azt két ülés között megvitatni a lehetséges következményeket, azokat megfontolva dönteni. Kifejezetten kitérve itt a hitelek felvételére, amelyek több évre meghatározzák Biatorbágy szabadon felhasználható pénzeszközeinek sorsát (az eddigi gyakorlatban a szakbizottsági döntés után sokszor már aznap el is fogadta a képviselő-testület jelenlegi többsége, gyakorlatilag mérlegelés nélkül). Minden a költségvetést érintő kérdésben biztosítani kell a lakosság rálátását két ülés közt (kivételt képeznek az azonnali intézkedést igénylő tételek, amelyeket SZMSZ-ben kell meghatározni).
    • Javasoljuk az éves költségvetés többkörös elfogadását: a januári ülésen az előzetes költségvetés kidolgozása az intézményi költségvetésekkel; februári ülésen a részletes elfogadás.
  • Gazdasági alapú működtetés:
    • Biatorbágy saját fenntartású intézményeinél törekedni kell a motiváló működtetésre, melyek az intézmények dolgozóinak bérezésében kell pozitív hatással megjelenni.
    • Kevesebb néha több alapú gondolkodás a költségvetésben: Biatorbágy önkormányzata törekedjen a meglévő gazdasági szervezetek, szociális, kulturális intézményeinek és egyéb kisvárosias környezetének fejlesztésére új fejlesztések megvalósítása helyett.
  • Részvételi/ közösségi költségvetés bevezetése:
    • A város hozzon létre egy részvételi költségvetési alapot, amely a város bevételeinek 1%-a felett rendelkezik, hogy ténylegesen a város lakói dönthessenek akár nagyobb volumenű kérdésekben, ezzel elősegítve a demokratikus döntéshozatalt, a város lakosságát bevonva ezekbe a kérdésekbe. (Erre látunk már jó példákat: Szentendrén városrészekre vonatkozóan, közvetlen szomszédunkban, Törökbálinton pedig az egész városra vonatkozóan működtetnek ilyen közösségi költségvetést.)
    • A Pénzügyi bizottság és a képviselő-testület munkájának segítésére alakuljon helyi költségvetési tanács, melynek tagjait nyílt pályázat útján választja a képviselő-testület.
  • Zöld energiára alapuló jövőkép a költségvetésben:
    • Biatorbágy önkormányzata a fejlesztési célú költségvetési keret 10%-át legyen köteles zöld / megújuló energetikai fejlesztésre fordítani 5 évig a saját ingatlanfenntartásaival kapcsolatban.
  • Nyílt közbeszerzések támogatása
    • Ahol a törvény lehetővé teszi, ott minden esetben ragaszkodni kell a nyílt közbeszerzéshez, mivel a nagyobb verseny alacsonyabb költségeket jelenthet.
  • Többajánlatos döntések:
    • Kisebb beruházások esetében is minimum három ajánlat bekérése ugyanazon tartalomra szükséges, az ajánlatokat előzetesen öt munkanappal a testületi / bizottsági ülések előtt meg kell ismertetni a testület tagjaival.
  • Beruházási döntések meghozatala, elbírálása
  • Beruházási döntéseknél a lehető legkedvezőbb ár-érték arány elve alapján szülessenek döntések. Az érték természetesen nem kizárólag anyagiakban értelmezendő.

A Biatorbágyért Egyesület elkötelezett a város vagyonának gondos kezelése, valamint a város intézményeinek magas szintű és hatékony működtetése mellett.

Beküldve:

Tótpál Judit

Építészmérnök vagyok. Szakmai pályafutásom során különböző tervező formációkban dolgoztam, illetve építész hallgatókat tanítottam a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Az utóbbi években figyelmem az építészeti tervezés mellett egyre hangsúlyosabban a helyi értékvédelem felé fordult, 2015-2020 között a Biatorbágyi Értéktár Bizottság elnöke voltam.

Biatorbágyon nőttem fel, ma is itt élek a családommal, itt élnek a rokonaim, itt éltek és dolgoztak, alkottak az őseim.
Nagyon szeretem ezt a várost! Úgy gondolom, hogy a hely története – ami az utcák vonalvezetéséből, az épületek részleteiből kiolvasható – és az egykor itt élők élettörténetei finoman összesimulnak. Szeretem ezeket az összefüggéseket feltárni és másoknak is megmutatni, mert meggyőződésem, hogy ez a tudás is segíti bennünk elmélyíteni az idetartozás, összetartozás érzését. Az ehhez kapcsolódó ötleteim közül már több is megvalósult. A „Kalandozások Biatorbágyon” című sétaajánló leporelló-sorozat gyalogos városfelfedezésre buzdítja az érdeklődőket. A gyerekeknek szóló „Fedezzük fel Biatorbágyot!” programot a helyi általános iskolákkal együttműködve vezettem évekig. Majd ehhez kapcsolódva jelent meg a „Biatorbágy gyerekeknek” című városfelfedező könyvecske is, melynek egyik szerzője vagyok.

Biatorbágyon élő építészként folyamatosan figyelemmel kísérem a városi táj változásait, értékes építészeti örökségünk sorsát, a település léptékváltását. Úgy látom, hogy jelenleg a település jövőjét megalapozó szabályozás nem veszi figyelembe az itt élők reális igényeit.
Képviselői munkámmal szeretném Biatorbágyot olyan irányba terelni,

  • ahol a mennyiségi fejlesztés helyett a minőség a fontos,
  • ahol az épített és természeti környezet egyensúlya kiemelt figyelmet nyer,
  • ahol a helyi termelők, kézművesek, gyártók és vállalkozások kiemelt szerepet kapnak,
  • ahol az átgondolt, kisléptékű beruházások és a lakosság bevonása, alapos tájékoztatása a jellemző,
  • ahol a városba látogatókat nem csupán a helyi turisztikai látványosságok, de az a derű is elvarázsolja, mely az itt élők jó közérzetéből fakad.

A Biatorbágyért Egyesület tagjai politikai pártállástól függetlenül szövetkeztek egymással. A város jövőjével kapcsolatos elképzeléseik irányával egyetértek. Örömmel vállaltam, hogy az Egyesület önkormányzati képviselőjelöltje legyek a 6. körzetben, hiszen a biai városrészen belül ezt a területet ismerem legjobban: ez a lakóhelyem, itt jártam oviba, iskolába, templomba, német órára és kutyát sétáltatni.
Nemcsak a területet ismerem jól, de az itt lakókat is, sokukat gyerekkorom óta. Számomra ez azért fontos, mert úgy képzelem, hogy a jó képviselői munka a helyismeret mellett a személyes találkozásokon alapul.

Beküldve:

Mosdókat a biatorbágyi játszóterekre!

Aki volt gyerek, szülő vagy nagyszülő Biatorbágyon, és járt már valamelyik helyi játszótéren, annak nem kell hosszan érvelnünk: nyilvános mosdót szeretnénk minden biatorbágyi játszótérre! 

Életszerű, hogy egy-egy gyerek félóránál hosszabb időt, de akár órákat tölt el a játszótereken, és ez teljesen rendben is van, hiszen ezeket a helyeket erre is tervezték: hogy a gyerekek jó hangulatban töltsenek ott időt, jól érezzék magukat az ottani játékokkal és kis társaikkal. Ha viszont egy kisgyerek hosszabban időzik egy helyen, idővel óhatatlanul elhangzik az „Anya/Apa, pisilni kell”, vagy még durvább felkiáltás, ami után nincs sok ideje a szülőnek, hogy megfelelő helyet találjon az ügylet lebonyolítására. Kisfiuknak persze valamelyest könnyebb, de lányokkal a legtöbbször igazi kihívás… 

Ugyanakkor ez mindig kicsit renitens viselkedés, hiszen a játszóterek parkjait nem arra tervezték, hogy a gyerekek körbepisiljék – így ez egyrészt kellemetlen szituációkat és kellemetlen szagokat, ápolatlan környezetet is eredményez… A pelenkás korú gyerekeknél pedig szintén nagy kihívás a helyi játszótereken a kényszerű pelenkacserék lebonyolítása. Egy szó, mint száz: a 21. században reális elvárásnak gondoljuk, hogy a gyerekek – és az őket kísérő felnőttek – a játszótéren normális körülmények között végezhessék kisebb vagy nagyobb dolgukat.

Jó a trend, továbbra is várjuk, hogy hozzánk is begyűrűzzön…

A legtöbb jómódú, de egyre több környékbeli országban is jellemző, hogy nagyobb játszótereken mindig találunk egy-egy ilyen célra létrehozott és fenntartott köztéri mosdót, ahol van lehetőség a kulacsokba vizet tölteni, kezet mosni, kisebbeket megfelelő körülmények között be lehet pelenkázni, a nagyobb gyerekek (és a felnőttek) pedig tudják a WC-t használni. A trend pedig szerencsére terjed: az újabb hazai játszótereken is gondolnak már erre, Budapesten is találni sok jó példát, de Törökbálinton is, vagy épp kicsit távolabb, Gyálon is remek megoldást találunk erre az egyik 2023 nyarán átadott játszótéren. Szerencsére az újabb játszóterek építésénél már gondolnak erre, de a régieket is mielőbb szükséges lenne kibővíteni ezzel a lehetőséggel.

A biatorbágyi játszók többségének az elhelyezkedése, kialakítása lehetővé teszi az illemhelyek kialakítását, emellett Biatorbágy egy tehetős város, úgy gondoljuk, meg lehet találni erre a forrást – mind az építésre, mind a fenntartásra.

Thurzo-park – Budapest

Volt már napirenden

A biatorbágyi közterületek, játszóterek ellátása köztéri illemhelyekkel már többször felmerült korábban. 2020-ban a Szövetség Biatorbágyért képviselőcsoport kezdeményezésére tárgyalta és támogatta az illetékes helyi szakbizottság, majd a képviselő-testület is napirendre vette a kérdést, és több hazai forgalmazótól árajánlatot is kért. A városvezetés részéről kellő támogatás hiányában azonban e fázisnál nem lépett tovább a kérdés – sajnos. Ugyanakkor reménykeltő, hogy az egyik (a „madaras”) helyi játszótér felújításakor, úgy tűnik, már gondoltak egy esetleges mosdó kiépítésére is. Csak így tovább, itt nem szabad megállni! 🙂

A Biatorbágyért Egyesület javaslata:

Az új városvezetésnek prioritásként kell kezelnie a nyilvános mosdók kialakítását a játszótereken, egy szélesebb program keretében pedig az arra érdemes közösségi tereken, közparkokban, temetőkben például. A következő lépéseket javasoljuk:

1. Települési tervezés: Az önkormányzatnak fel kell venni a nyilvános mosdók kialakítását a települési tervezési tervbe. Fontos, hogy az új közösségi terek kialakításánál kötelező legyen egy nyilvános mosdó létrehozása.

2. Megfelelő elhelyezés: A nyilvános mosdókat központi és könnyen elérhető helyeken kell kialakítani, mint például elsődlegesen a játszóterek, központi parkok, nagyobb parkolók közelében.

3. Fenntarthatóság: Az új mosdók tervezése során fenntartható megoldásokra is oda kell figyelni, például víztakarékos berendezések használatával és megújuló energiával való ellátással.

4. Higiénia és karbantartás: Fontos, hogy a nyilvános mosdók kialakításán túlmenően azok fenntartása, rendszeres karbantartása és tisztán tartása is be legyen tervezve, hogy mindig tiszta és higiénikus állapotban legyenek. Ehhez elérhetőek már öntisztító köztéri illemhelyek is.

5. Kommunikáció és tájékoztatás: Az önkormányzatnak tájékoztatnia kell a lakosságot és a látogatókat az új nyilvános mosdók elérhetőségéről és használati feltételeiről.

Véleményünk szerint a városvezetés ezekkel az intézkedésekkel hozzájárulhat Biatorbágy kényelmesebbé és vonzóbbá tételéhez, a lakosság és a látogatók elégedettségéhez. A nyilvános mosdók kialakítása javítja a város életminőségét, egyúttal hozzájárul a turizmus és a közösségi élet fejlődéséhez.

Nyilvános, rongálásbiztos és automatikusan tisztuló illemhely Gyálon, egy 2023-ban átadott játszótéren
Köztéri WC egy 11. kerületi játszótéren