Az én Biatorbágyom: Beszélgetés Loszman Leventével

Mi motivált arra, hogy a Biatorbágyért Egyesületbe belépve közéleti szerepet vállalj?

Biatorbágyi lakosként folyamatosan szembesülök a városvezetés önkényes döntéseinek hátrányos, sokszor visszafordíthatatlan következményeivel. Dühöngtem magamban, megbeszéltem másokkal és szépen lassan lenyugodtam. Azonban egyszer elérkezik egy pont az ember életében, amikor azt mondja NEM, ELÉG. Nálam ez a pont a szennyvízszállítás szerződésének felmondása és az utána történő események láncolata volt. Amikor úgy döntenek a fejed felett, hogy a probléma megoldása: a várakozás, ha nincs panasz nincs probléma. Nincsen vele munka.  A kevés panasz nem panasz. Itt szembesültem vele igazán, hogy mennyire magunkra vagyunk hagyva, mennyire nem számítunk egyénileg. Csak az összefogás, a tömeg, ami nyomást tud gyakorolni a jelenlegi városvezetés gondolkodására. 

Engem ez a vezetés teremtett: a tehetetlenségük, a gőgösségük és a nemtörődömségük hozta létre az akaratot bennem, hogy ez másképp legyen, mással ez ne forduljon ez elő!

Milyen ügyekkel foglalkoztál eddig?

Hat éve költöztünk Biatorbágyra, két kisgyermekkel és újraindított vállalkozásokkal. Az első pár évben csak a „túlélésre” hajtottunk: szerintem ez sokaknak ismerős. Próbáltuk azért a megmaradt kis időnket a köz érdekeire is fordítani. Részt vettünk az Iharosi Madárforrás lépcsőszerkezetének kialakításában, Közösségi faültetésekben stb. Később, civilként a BUBA Szabadság út – Nagy utca útvonal építésének megakadályozásában is aktívan segédkeztem. Jelen pillanatban a biatorbágyi szennyvízelszállítás problémájának hosszútávú megoldásán dolgozom.

Milyen ügyeket szeretnél felvállalni a Biatorbágyért Egyesület segítségével?

Amióta az egyesülethez csatlakoztam sokkal nagyobbnak látom azt a gödröt, amibe a városunk került. Rengeteg hiteles információt és problémát beszélünk meg a heti gyűléseken, sokkal többet, mint azt gondoltam volna. Ezeken a megbeszéléseken törekszünk minden eshetőséget figyelembe véve, megoldást találni ezekre a problémákra. A cél egy élhető kisváros kialakítása, amiben jó élni! Bármelyik ügyet felsorolhatnám itt, amivel egyesületünk foglalkozik, mert mindegyik a város érdekeit szolgálja.  Ami számomra fontos lenne: a zenei, művészeti közösségi élet fejlesztése olyan helyszín kialakítása, ahol méltó otthont kaphatna a Pászti Miklós Alapfokú Művészeti Iskola is. Szeretném, ha a biatorbágyi piac is egy állandó területet kapna és különböző rendezvények miatt nem kellene nélkülözni.

Mit csinálnál másképp, mint a jelenlegi városvezetés?

Meglátásom szerint a jelenlegi városvezetés csak projektharcokat folytat. Elindul minden pályázaton, ami létezik, és amit megnyer, azt megcsinálja, ha van a városnak rá szüksége, ha nincs. Ebből adódnak problémák. Amennyiben nincs rá szükségünk, akkor is meg kell csinálni, ez konfliktusokat szül a városlakók és a vezetőség között. A határidők miatt nagy a kapkodás a tervezés és a kialakítás során, erre számos bizonyítéka van a városunknak. Nem utolsó sorban ez sok felesleges pénzbe kerül.

Egy egységes városfejlesztési tervet kellene létrehozni az itt lakók bevonásával és ez alapján, a keret mentén lehetne a pályázatokon elindulni és felépíteni egy ideális, jobban működő, a helyi természeti értékekkel és adottságokkal jobban gazdálkodó várost.

Szerinted hogyan lehetne élhetőbbé tenni Biatorbágyot?

Programjaink leírják erre a kérdésre a választ. Ezenkívül rengeteg edukációs programra is szükség lenne, ami segíti az emberek gondolkodását a világunkkal együtt változni. Ehhez mindannyiunkra szükség van. Hajlandóak legyünk fejlődni, és ne csak magunkkal foglalkozzunk: észre kell vennünk a körülöttünk élő embereket és a természetet. Ez a város ne csak a lakásunknak, házunknak helyet biztosító tér legyen, hanem az otthonunk. Próbáljunk egyéni gondolkodásról közösségibbre átállni.  Merjünk az utcán, a boltban a parkban mosolyogni és beszélgetni. Merjünk kilépni a megszokott komfortzónánkból!

Miért szereted ezt a várost?

A kisvárosi hangulatba szerettem bele, ami talán még megmenthető.

Illetve, remélem, nem vagyok ezzel egyedül, de amikor beérek Biatorbágyra, jobb kedvem lesz, a Viadukt alatt felhajtok az emelkedőre a város felé, valami furcsa megnyugtatóan pozitív érzés önt el, ami feltölt. Az Iharosban lakom, ezért egy-egy fáradt nap után, este, csak az érzés miatt tovább megyek a körforgalomba és a banknál visszafordulok.😊 Ezt az érzést akkor is éreztem, amikor még nem itt laktam, csak látogatóba jöttem ide. Mintha valami láthatatlan energia lebegné körbe a várost. Örülök, hogy itt van az otthonom!

Milyennek látnád szívesen Biatorbágyot tíz év múlva?

Kisváros! Hatalmas zöld parkkal az Iharosban a Viadukt mellett, fiatalok a suli után beszélgetnek itt, a tiszta vizű patak mellett padokon, pokrócokon. A várost behálózó kerékpárúton bárhová el lehet jutni. A főbb helyszíneken egységes, kulturált kerékpártárolók, töltőállomások vannak kialakítva. Fákkal szegélyezett, rendezett főutak, ahol nem akarnak áthajtani a környékbeli települések lakói. Rendezett játszóterek mosdóval és illemhelységgel. Mosolygós, vidám emberekkel, akik tudják, hogy nem kell elhagyniuk a várost, ha hivatali dolgot szeretnének intézni, orvoshoz szeretnének elmenni, vagy akár úszni szeretnének egyet.

Mi a kedvenc helyed Biatorbágyon, és miért szereted?

Szeretek piacra járni az interakciók miatt és a helyi termelők kiváló termékei miatt. Szeretek a KisVillában eltölteni egy reggelit, csak úgy random, hétköznap. Szeretem, hogy rengeteg kirándulóhelye van a városunknak, de a kedvenc helyem az Iharos. Itt sikerült otthont találnunk magunknak. A város része, de mégis, valahogy egy érintetlen terület érzését kelti. Jó lenne ezt megőrizni.