Címke: Élhető Biatorbágy

Beküldve:

Környezet és természetvédelem Biatorbágyon

Ha gépen szállunk fölébe, vagy körülpillantunk a Nyakaskőről, láthatjuk, igazán csodás helyen élünk. De tudatosulnia kell, hogy a minket körülvevő, erdő borította „hegyek”, dombjaink, kis vízfolyásaink és a tavak rendszere nem a mi érdemünk, ajándék, lehetőség egy emberhez méltó, a természettől még nem teljesen elszakadt életre.

Nyilván, érintetlen nem maradhat a hely, ahová az ember betette a lábát, s úgy döntött, le is telepszik. Ez nem is lenne gond, hisz a természetnek, környezetnek az ember is szerves része. Sajnos, általában különvalónak tekintjük magunkat, s nem együtt élve, jól használva, hanem leginkább kihasználva alakítjuk a tájat, és próbáljuk „uralni” a számunkra nem kívánatosnak tűnő környezeti elemeket, vagy csak simán „semmibe venni” őket.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény szerint az önkormányzat feladata a települési környezetvédelmi program kidolgozása (46.§). Ennek megfelelően Biatorbágy Város Önkormányzata elkészíttette 2013 – 2019 közötti évekre szóló Környezetvédelmi Programját. Hasznos segítsége lehetne a városvezetésnek, a várost alakítóknak, beruházóknak és a Hivatalnak is mindennapos használata, de jó eséllyel csak valamelyik polcon pihen, mióta muszájból elkészült. ☹ A jogszabály arról is rendelkezik, hogy az önkormányzat gondoskodik a programban foglalt feladatok végrehajtásáról, figyelemmel kíséri azok megoldását, és a programot szükség szerint – de legalább kétévente – felülvizsgálja.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program, Pest Megye Környezetvédelmi Programja, Biatorbágy község Településrendezési Terve, Helyi Építési Szabályzata, Biatorbágy integrált városfejlesztési stratégiája, Biatorbágy Turizmusfejlesztési és Környezetrendezési Tanulmányterve figyelembevételével, az előző környezetvédelmi program felülvizsgálatával elkészült a 2019-2024-es program is. Ennek felülvizsgálatáról nem tudunk még. Bár kicsit általános, de azért akadnak konkrét javaslatok, melyek nagy részével egyetértünk, és megoldásukat fontosnak tartjuk.
Viszont már a 2024-2030-ast kellene lapozgatnunk!

„Sok nevesített feladat amúgy is az önkormányzat kötelező feladata (pl. ivóvíz biztosítása, zöldfelület gondozás, parkfenntartás, szennyvíz- és csatornahálózat, csapadékcsatorna hálózat karbantartása, közutak és járdák fenntartása, hulladék közszolgáltatás fenntartása stb.), más feladatok nem kötelezőek, de mégis szükségesek a környezetvédelmi törvényben és az Alaptörvényben is nevesített alapcélok (egészséges, biztonságos környezet,stb.) megvalósításához elengedhetetlenek.” (Idézet Juhász Pétertől, a program megírójától) 

Ismereteink szerint sajnos még a kötelezően előírt feladatok sem teljesültek kifogástalanul, a többiben pedig nagy lemaradásban van városunk ☹ (A közmű szolgáltatásokkal másik cikkben foglalkozunk)

Környezeti elemenként, vázlatosan bemutatom a főbb fókuszokat, melyeket a program is tartalmaz, kiegészítve saját véleménnyel.

Levegő

Alapvetően szerencsésnek tarthatjuk magunkat, nincs városunkban erősen légszennyező ipari tevékenység, és a szegénység sem akkora, hogy sokan kényszerülnének hulladékkal való tüzelésre. Sajnos, azért akadnak páran, leginkább tájékozatlanságból, akik „rossz fát tesznek a tűzre”. Igen kevés rendbontó is elég ahhoz, hogy szélcsendesebb napokon rosszul érezhessük magunkat.

Változatos domborzatunknak köszönhetően vannak a városnak könnyen tisztuló részei, és vannak a völgyek, ahol „megül” a szennyezett levegő. Ez egyik ilyen sajnos pont a Fő utcai Vadvirág óvoda környéke. A magasabb pontokon élők közül sem örülhet mindenki, mert ha a szomszédja kéménye az ő ablaka alatt ontja a fekete füstöt, neki sem a hegyi levegő jut. A közlekedésből és nem megfelelő fűtésből, valamint a „kerti hulladék” nem kívánatos eltüzeléséből származó korom és egyéb káros anyagok nagy terhet jelentenek minden szervezetnek, a gyermekeknek, betegeknek és időseknek. Komolyabb tájékoztatással, közlekedés jobb szervezésével, súlyos esetben szankcionálással kívánnánk változtatni ezen a helyzeten. Minden lehetőség és eszköz adott hozzá, csak aktívabban kellene tájékoztatni,  Elérhetnénk, hogy minél többen „zöld javaknak” tartsák a „kerti hulladékot”, melyet helyben tartva tápláljuk a talajt és óvjuk a kiszáradástól is. 


Sajnos nincs saját levegő -minőség mérő állomásunk, a különböző fellelhető adatok a legközelebbi budapesti pont értékeit szokták mutatni. Lelkes amatőrként telepíthetünk egyszerűbb, nem túl drága eszközöket is, melyek nem akreditáltak, de a szálló por koncentrációja ezek segítségével is megfigyelhető. Ez iskoláknál tanulságos is lehetne.

Ide tartozik még, az eléggé elhanyagolt beltéri levegőminőség kérdése is. Ez egy olyan terület, melyen megfelelő tudás birtokában mindenki sokat tehet a saját és családja egészsége érdekében

Zaj-és rezgés terhelés

Sajnos, ami egyik előnye Biatorbágynak (többszálú összeköttetés a fővárossal, illetve a nyugati országrésszel, M1, M0, 1-es út, 1-es sz. vasútvonal, és az egész várost átszelő főút), az komoly zajszennyező. Sokan gondolják, hogy hozzá lehet szokni, de régóta elfogadott tudományos tény, hogy az idegrendszerünkre milyen káros hatással van már a jogszabályokban meghatározottnál alacsonyabb rendszeres zajterhelés is. Településünk vezetői eddig szerintünk nem fektettek ebbe a témába kellő energiát, sok év után beérték avval az ígérettel, hogy ha 3 sávosra bővül az M1 ezen szakasza, akkor kapunk zajvédőfalat a belterületi oldalon is. Meg kell vizsgálni a lehetőségeket arra az esetre, ha ez a bővítés nem történik meg, az autópálya szélesítés tervein pontosítani kell a Szarvasugrás zajvédelmét szolgáló fal elhelyezését.  Illetve, a MÁV-val is újra tárgyalásokba kellene kezdeni e téren is. Az Országút mellett is tudunk olyan területről, ahová már nagyon régen megígérték a zajvédelmet az ott lakóknak, de azóta csak növekedett a terhelés egy elkészült autómosó és a megnövekedett forgalom miatt. Az önkormányzat eddig látszólag csak abban az esetben tett lépéseket, amikor a lakosság komolyabb felháborodásával és összefogásával találta szembe magát (pl. KRESZ parknál az új free style pálya környékén élők a PVKE segítségével harcolnak a nyugalmukért, vagy a Kolozsvári sportpálya perei,)
Korrektnek tartanánk, ha megszületne végre egy helyi zajvédelmi rendelet, amibe sok éve belefogott a testület, de nem lépett még hatályba. Ez nagyon megosztó téma, nem lehet totálisan népszerű döntést hozni, de csak a város sűrűn beépített részeire vonatkozó, az ottlakók nyugalmának érdekében hozott zajkorlátozás segítheti a jószomszédi viszony fenntartását.

Víz

Településünk vizekben is gazdag, számos forrás és kisvízfolyás táplálja. Sajnos közülük néhány patak lassan már „csatornává aljasult” (Füzes-patak a pátyi szennyvíz és a „patakmeder rendezése” miatt, Disznólápa, az építkezések rákötései miatt, és csak reménykedhetünk, hogy a Benta a mi szennyvíztisztítónk alatt nem mutat majd hasonlóan borzalmas állapotokat… ) Komolyabban kell venni az elmaradt belterületi csatornázásokat, és a hirtelen támadt igényeket alternatív megoldásra. Tény, hogy vannak tökéletesen működő házi víztisztítók, de nem szabad elfelejtkezni a kevésbé szabálykövető, vagy szűkebb pénztárcájú külterületi megoldásokról sem. Természetesen, kevés pénzből is lehet pl. alomszéket építeni és jól használni, és abban az esetben nem is szennyező lesz, hanem éltető a produktum, de valljuk be, ez nem számít manapság még népszerű megoldásnak.

Településünk a 27/2004. (XII.25.) KvVM rendelet melléklete szerint: felszín alatti víz szempontjából fokozottan érzékeny település, valamint kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi területen lévő település. (javarészt nyílt karszt) A Biai-halastavak és a Benta-patak környéke felszíni szennyeződésre nagyon érzékeny terület, a Hosszúréti-patak és a Füzes-patak, valamint az Ürge-hegy, a Szarvas-hegy és az Öreg-hegy érzékeny terület, a település többi területe közepesen érzékeny.

A víz nem csak a benne lévő szennyeződések miatt lehet problémás. Hiánya is fájó és pusztító, de hirtelen, nagy mennyiségű lezúdulásával hatalmas károkat okozhat. Ezekre leginkább akkor kapjuk fel fejünket, ha saját ingatlanunk vagy ingóságunk önti-, sodorja el, vagy nagyon látványos baleseteket okoz, ami felénk, szintén a szerencsés fekvésnek köszönhetően ritka. Arra már kevesebben figyelnek, hogy pl. a helyi természetvédelmi oltalmat élvező „Forrás-völgy” milyen mértékben erodálódott az elmúlt évtizedekben a nem megfelelő ipari csapadékvíz bebocsájtás miatt, és milyen hosszan húzódik rendbetétele, nem túl megnyugtatóan tervezve(?) valamint, a közvetlen szomszédságába épített műfüves futballpálya milyen hatással lehet a forrás iható vizére… (A Madár-forrás és környéke problematikáját külön cikkben írjuk meg)

Fontos lenne a csapadékvizeket minden ingatlanon megfelelően fogadni, és lehetőség szerint megtartani. Alapvetően jogszabályi előírás, hogy mindenkinek magának kell gondoskodnia a csapadékvizek kezeléséről, de ez alól lehet „felmentést” kérni, ha az önkormányzat befogadói nyilatkozatot ad a tulajdonosnak a területén keletkezett „fölösleges vizek” települési csapadékvíz -elvezetőibe való bebocsájtásra. A városnak érdeke , hogy elgondolkodtassa a bebocsájtót egy saját, jó megoldás kivitelezésén. A közösség vízmegtartása, illetve biztonságos vízelvezetésének finanszírozása komoly kihívás Biatorbágynak. A sűrűn beépített és nagymértékben burkolt felületekkel rendelkező területeken újra kell gondolni és tervezni a rendszereket, illetve a túlméretezett (és túlárazott) műtárgyakat.
Léteznek már nagyon ígéretesnek tűnő jópéldák, érdemes lenne őket megfigyelni, tőlük tanulni…


Talaj

A talaj feltételesen megújuló, élelmet adó erőforrásunk, ráadásul jó CO2 megkötő. Sajnos, a nem megfelelő művelésnek köszönhetően sok helyen már nem zsíros humusz a felső réteg, hanem száraz időben finom por, melyet a szél messzire visz, vagy akár a városban szórja el, nemkívánatos helyekre. Ez nem csak esztétikai és légzőszervi gondot okozó esemény, közlekedésbiztonsági kockázata is van (Emlékezhetünk az elmúlt évek lezárásaira, illetve katasztrófafilmekbe illő jeleneteire 1-es úton, M1-esen) Tehát itt is kapcsolódunk a levegőminőséghez. Csapadékosabb időjárás esetén pedig a lejtőkről lemossa a felső réteget a víz, ami nem csak tovább rontja a talaj minőségét, (degradáció) hanem a domborzat eróziójához is vezet.
Komolyabb talajszennyezésekről nincs pontos tudomásunk, de az esetlegesen nem megfelelő trágyázás, a „Gksz” (A HÉSZ-ben „Gazdasági Kereskedelmi és Szolgáltató) besorolású területeken lévő létesítmények parkolói, az utak mente, valamint a volt légvédelmi bázis területe potenciálisan veszélyeztetett helyszínek. A már pátyi közigazgatásiterületen található régi hulladéklerakó, – ami elvileg rekultiválás alatt áll-, sem tudhatjuk, hogy mit takar, és milyen vizek csordogálnak el alóla a biatorbágyi termőföldekre? Magánterületek szennyezésénél csak reménykedhetünk, hogy mindenki felelősen bánik a nála keletkezett veszélyes hulladékokkal, illetve, a nem veszélyes minősítésű szerek használatát sem viszi túlzásba.

Vizsgálatokat illetve ellenőrzéseket végeztetnénk, és itt is nagy hangsúlyt fektetnénk a tájékoztatásra, együttműködésre a gazdákkal, cégekkel.

Természetvédelem

Vannak országos illetve nemzetközi természetvédelmi szempontú kijelöléssel érintett területeink, természeti értékeink; Nyakas-kő földtani alapszelvény természeti emlék, országos jelentőségű védett természeti terület, Biatorbágyi Kő-hegy kaptárkövei természeti emlék és Biatorbágyi Öreg-hegy kaptárköve természeti emlék, országos jelentőségű védett természeti területek, Érd-tétnyi plató (HUDI20017) elnevezésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (Natura 2000 terület),.) lehatárolt országos ökológiai hálózat övezete, valamint az ex-lege védett források és barlangok, barlangi felszínek.

Helyi jelentőségű védett természeti területeinket még Biatorbágy Nagyközség Önkormányzata nyilvánította védetté az 5/2006 (05.25.) Ör.sz. rendeletében. (Ugyanebben a rendeletben biztosította az 1977-ben megyei védelem alá vont Bolha-hegy természeti védelmének fenntartását.) Az Önkormányzat rendeletében meghatározta a védetté nyilvánított területek alapvető természetvédelmi és hasznosítási célját, módját, rögzítette a természetvédelmi kezelés alapelveit és fő irányait.Egyenlőre csak a Bolha – hegy (64 ha),  a Nyakaskő – Ürgehegy (90,45 ha),  a Peca-tó  (4,49 ha), a Biai Halastó (270,47 ha),és a Forrás – völgy (29,74 ha) állnak helyi védelem alatt. A Biatorbágyi Tájvédő Kör már több éve kezdeményezte a Halastó melletti nádas terület („Schulteisz -kanyarnál) védettségét is, de ez a folyamat sajnos a tulajdonos együtt nem működése miatt nem halad.. Szintén védelmet érdemelne a volt homokbányánál (Páty határán, Herceghalom felé, a Biai tavakkal szemben )a gyurgyalag illetve partifecske fészkelő hely. Persze, ha a védelem csak arról szól, hogy készül hozzá egy jogszabály által előírt „kezelési terv”, de ez csak pár sor , és nagyon általános, ráadásul be sincs tartva, számon sincs kérve, akkor igazából nem számít, nincs értelme. Itt , a maradék kincsek megőrzésén túl még látványosabban lehetne jó példákat mutatni és élvezni a természet ajándékait, gyönyörködni, feltöltődni… Ezen a téren is nagyon nehéz elérni, hogy a tulajdonosok ne csak az egyéni, rövid távú érdekeiket tartsák szem előtt, hanem tudjanak messzebbre tekinteni.

Sajnos, egy törvény szintű tervezetben szereplő remek elképzelés is csak addig marad meg a valóságban, amíg a befektetői szándék nem kerekedik felül. Itt most az országos ökológiai hálózat folyosóira gondoljunk, (Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény) melyek azért kerültek kijelölésre, hogy az ember ne darabolja fel teljesen az élőhelyeket, mégis folyamatosan keskenyítjük, majd elzárjuk, megszüntetjük ezeket, meggondolatlan beruházásokkal.

Ide kívánkozó téma, a Gksz övezetek túlépítése. Hallottuk sokszor, hogy milyen szerencsés városunk, mert elődjeink úgy határozták meg a gazdasági övezeteket, hogy azok teljesen elkülönülnek a településtől, kívül maradnak, és nem túl szennyezőek, mert leginkább csak raktárak, logisztikai központok. Valamint, hogy bölcsek voltak az akkoriak, mert azoknak a telkeknek a beépíthetőségét 30%-ban maximalizálták. Így maradt körben némi zöldfelület is, és gondolták nem lesz annyira zsúfolt, viszont így is elég bevételhez juttattja településünket. Csak ahogy épültek, fejlődtek ezek a telephelyek, jöttek rá sorban, hogy nekik nagyobb hasznos területre lenne szükségük, és kérték a HÉSZ módosításokkor a számukra kedvezőbb feltételeket. Sokan meg is kapták, hiszen jól hangzik, hogy cserébe, a települési szerződésben sok milliót kérhet érte a Város, úgy, hogy neki nem kerül semmibe. De vajon igaz ez? Aligha. Előfordul például olyan eset, hogy több csapadékvizet kell onnan befogadnunk, amire nincs még kapacitás… A bővítések valószínűsíthetően nagyobb gépjármű forgalmat, zajt és levegőszennyezést generáltak/ fognak generálni, s a közlekedési baleseti kockázat is növekszik….(Hogy a tájképről, az esztétikai élményről már ne is beszéljünk; ha körülnézünk néhány kedvenc kilátópontunkról, most már egyre több helyen nagy szürke és fehér dobozok takarják ki az “unalmas” zöld dombokat, réteket… ☹ )

Hulladék

Az illegális szemétlerakók talán inkább fogyó tendenciát mutatnak sok lelkes civilnek hála, kiket a Városgondnokság, valamint vállalkozó is támogat akcióikban. Az igazán megfizethető szemétdíj, valamit az, hogy a „külterületeken” is elérhető a hulladék elszállítás, jó irány. Azért figyelni kell még egymásra, mert mindig akad néhány tájékozatlan vagy igénytelen lakó vagy munkás.

Az önkormányzat kötelező feladata a hulladék közszolgáltatás. Ezt manapság már nem helyi hulladéklerakókkal biztosítja, hanem szerződést köt az elszállításra. 2023 nyarától változott az országos gazdálkodás, létrejött a „MOHU”. Ez egyelőre település szinten változást nem hozott, továbbra is a „Depónia kft” végzi a kommunális hulladék elszállítást, házhoz menő szelektív gyűjtéssel is kiegészítve, valamint évi egy lomtalanítási lehetőséggel.   Az egyéni szemétszállítási szerződések korlátozott mennyiségű „kerti hulladék” elszállítást is tartalmaznak. E felett biztosít az önkormányzat évi 2 alkalommal „ingyenes” elszállítást. Ezt ugyanúgy a Depónia végzi, de ehhez nem kell matrica. A polgár ingyenesnek érzi, hiszen külön nem fizet érte, csak a város közös bevételéből egyenlítjük ki a számlát. Szintén a Város biztosítja a „Hulladék gyűjtő udvar” működését, ahol (egyelőre) a papír, műanyag, üveg és elektronikai hulladékot lehet leadni biatorbágyi lakcímkártya felmutatásával. Évente egyszer van lehetőség helyben „veszélyes hulladék” leadására.

A hulladék csökkentésének legoptimálisabb módja keletkezésének megelőzése, tehát a megfontolt igények, meggondolt fogyasztás és használat, amiben a városvezetésnek jó példával kell elöl járnia.

Javaslataink

Az edukációt ezen a téren is a legfontosabb, bár gyakran hallani, hogy a szülő nevel, az iskola oktasson, de én úgy gondolom, mindannyian befolyásoljuk egymást jó példáinkkal és tudásmegosztással, valamint  támogató közeg létrehozásával.
A JFMK-n túl, az oktatási intézményekkel, szakmai körökkel, civil csoportokkal szorosabban együttműködve kellene ezen dolgozni. Az óvódai kiskertektől az iskolai- és önkormányzati mintakerteken át, közösségi kertek létrejöttének támogatásával, fontos értékek és minták “ültethetőek el”, amiből nem csak egynyári zöldség teremhet…

„Hulladék” terén indult el már némi szemléletváltozás, de azért még mindig többen hívják a kertjükben keletkező „felesleget” „kerti hulladéknak”, mint mondjuk „zöld javaknak”. És míg az elsők eltűntetni akarják azokat, az utóbbiak tudják, hogy éltető kincs, használni kell csak, ingyen van 😉

Önkormányzatunk elkezdett már néhány kis projektet (komposztálók osztása, ingyenes „zöldhulladék” elszállítás az égetés visszaszorítására,) de véleményünk szerint ez nem elég, az eddigi városvezetés nem vállalt be hatékony környezettudatos döntéseket, nem folyamatos, és rendszeres a tájékoztatás, nem látszanak jó példák és a meglévő szabályozás betartatása sem. Ezen jó lenne változtatni.  

  • A csapadékvíz megtartásában is jobban kellene támogatni a lakosságot, leginkább információkkal, mintákkal, tervezési és  esetlegesen anyagi segítséggel. Fontos, hogy a csapadékvíz helyben történő elszikkasztásának kötelezettsége az ipari park ingatlanjaira is vonatkozik. Ezért is véleményes a zöldterületek csökkentésének lehetősége.
  • Szükséges lenne a város részéről részletes tájékoztatás a speciális hulladékok leadási lehetőségeiről.
  • Legyen Biatorbágyon légszennyezettségi mérőállomás akár több ponton is!
    Legyenek rendszeres zajterhelési vizsgálatok!
  • Legyen rendszeres vízminőség vizsgálat legalább a Madár-forrásnál valamint a Füzes-patakon!
  • Szerencsére, divat lett a faültetés, ezt szeretnénk jóval átgondoltabban művelni. Ehhez szükséges egy dinamikus fakataszter, valamint az „E-közművek”térkép valósághoz igazítása is. Folyamatos szemrevételezés és gondozás, ami nem csak az esetleges locsolásokat, illetve durva „gallyazásokat” jelenti, hanem lelkiismeretes vizsgálatot, és időbeni beavatkozásokat, tápanyagellátást… Ezáltal tervezhetőek az elöregedett vagy menthetetlenül beteg, sérült fák kivágásai, és már előre gondoskodhatunk pótlásukról, lehetőség szerint, ott, helyben.
  • A használható városfejlesztési terv mellett szükség lenne egy települési zöldfelületi vagy zöldhálózati tervre, ennek alapján lehetne a további fásításokat is tervezni.
  • A talajok védelmét IS szolgálná, de a levegőét, állatvilágét, esztétikáét, zajhatásokét, ha legalább a már régóta kijelölt „Ev” (Véderdő) besorolású területeken meglennének a többszintes növényborítások. Ezeket fontosnak tartjuk mielébb megvalósíta(t)ni, illetve lehetőség szerint újabbakat kijelölni. Ez könnyen beláttatható jó érdeke a gazdáknak, az itt élőknek, és Földünknek is. Egy-egy ilyen sávban megvalósulhatna régen vágyott kutyafuttató vagy egyéb sétány. Ezek a területek lehetnének közösségi ültetések újabb helyszínei.
    Fontos lenne gazdát találni minden feladatra, összehangolni az önkormányzat és a lakosság feladatait, lehetőségeit, és felelősségi szintjeit. A néhány esztendeje, a Tájvédő Kör javaslatára létrehozott önkormányzati „környezetvédelmi alap”-ot a feladatokhoz igazodóan  fel kell tölteni és észszerűen hasznosítani. (Idén városunk a költségvetési tervezetbe 10 millió forintot dedikált e célra.)

A fentebb említett gazdasági övezetek terjeszkedését vissza kell fogni, a lehető legnagyobb valós zöldfelületek előírása és betartatása lakóövezetekben is szükség van.

Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyre jobban melegedő időjárás okozta hőhullámok ellenére tágabb környezetünk élhető maradjon, és a nyarat ne csak a klimatizált helységekben tudjuk elviselni.

Egyesületünk nem szeretné sem magát, sem Biatorbágyot „zöldre festeni”. Nem akarunk most felkapott szlogeneket lobogtatni, mert, bár van igazságalapjuk, önmagukban mit sem érnek. Fontos az új módszerek és technológiák megismerése, de még fontosabb a felelősségteljes gondolkodás és életvitel. E téren is törekszünk következetesebb (és (át)láthatóbb) magatartásra, igyekszünk „Jógazdák” és „Jópéldák” lenni. Ehhez támogatást adhat, ha csatlakozunk (nem csak papíron!)  különböző összefogásokhoz, ahol megismerhetjük más települések jógyakorlatait, küzdelmeit, tanulságait..

És azt hiszem, nagyon következetesnek és kitartónak kell lennünk, mert a berögzült rossz szokások és gondolati sémák megváltoztatása csak így lehetséges. 

Határ Ági

Beküldve:

Egy tó egyedülálló kincs – legyen a miénk is megélhető!

Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy Biatorbágynak nemcsak megközelíthetősége egyedülálló, de egyedien gazdag természeti adottságokkal is rendelkezik. Településünkön és közvetlen környezetében minden megtalálható, amely a kellemes környezetet és sokféle, minőségi időtöltési lehetőséget jelent: erdős területek, hegyek-völgyek, források, számos patak – és a környék legnagyobb tava (pontosabban tórendszere). 

A Biai-tó (vagy Halastó, vagy halastavak) olyan természeti kincs, amely az egész környéken egyedülálló: Biatorbágy sok pontjáról látható, a város panorámáját meghatározó tavak hangulata már távolról is magával ragadó – közelről meg egészen léleknyugtató. Lehetne…

Tótörténelem

A tóra már Biatorbágy első írásos emlékében is hivatkoznak, akkor még Szelíd-tóként („Sceledtou”), amely eredetileg nagy valószínűséggel természetes tóként jött létre. A tó 19. század elején eliszaposodott, ekkor lecsapolták, majd az 1920-as években újra feltöltötték, mai formáját a hetvenes évek mederalakításai során kapta, ekkor alakították ki a jelenlegi gátakat és zsiliprendszereket, amelyek 5 részre tagolják a jelenlegi víztömeget, kialakítva a mai tórendszert.A tó újkori történetében sosem volt valódi „közkincs”, a tó vizére az első világháború után a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe tartozó Halbizományi és Halkereskedő Rt. telepítette a halgazdaságot, amely vélhetően 1948-ben szűnt meg, a tavat ezután államosították. A halgazdaság a rendszerváltást követő privatizáció során magánkézbe került, amely a mai napig meghatározza a tó használatát, gondozását és hozzáférhetőségét. A Halastó egy tórendszer: a város szempontjából különböző adottságúak az egyes részek. A négy tavon működő halgazdaság mellett ma az egyik („négyes-tó”) tó horgásztóként működik.

Hozzáférhetőség?

Arra az idősebbek még emlékezhetnek, hogy már a hetvenes években is őrizték a tavat a rapsicoktól, az orvhalászoktól – aki a tó közelébe merészkedett (amely akkor még nem volt kerítéssel és zárt kapukkal elzárva a tókedvelőktől), hamar szembe találhatta magát az őrökkel. Akkoriban azonban még jobban „megélhető” volt a tó, legalábbis telente: akkor még sűrűbben fagyott be a tó vize, így a mostaninál jóval gyakrabban és hosszabban időzhettek a tónál a biatorbágyiak, amikor az szabadon látogatható volt.

Ez a lehetőség szerencsére most is fennáll: a tulajdonos jóváhagyásával – és helyi civil szervezetek támogatásával –, amikor biztonságos a jégvastagság, télen, korcsolyapályaként megnyílik a (hármas számú) tó a helyiek előtt. De miért csak ekkor? És miért csak így? A mindennapokban miért nincs lehetősége – az egyetlen hivatalos hozzáférőpont, a Kölcsey utcai madárlesen kívül – közelebbről megcsodálni ezt a különleges helyi kincset? Sétálni, esetleg futni a partján, leülni, élővilágát közelről megfigyelni? És a „vásárolj helyit és szezonálisat” napjainkban gyakran hangoztatott tanácsa jegyében például miért nincsen lehetősége a helyieknek legalább a tó lehalászásakor, vagy esetleg a karácsonyi időszakban venni a helyi tóban nevelkedett halakból?

Tulaj, lakosok, élővilág: különböző érdekek, de talán lehet mindenkinek jó megoldás

Természetesen tudjuk, hogy a tó jelenleg magánkézben van, jelentős területén jelenleg halgazdálkodás folyik és a magánérdek nem feltétlenül egyeztethető össze a közérdekkel – és akkor a hihetetlenül gazdag helyi élővilágról, és annak „érdekeiről” még nem is szóltunk. A tó ugyanis egy teljesen egyedülálló ökoszisztéma, számos különleges vízi fajjal: itt található a térség legjelentősebb gém (nagy kócsag, szürke gém, vörös gém, bakcsó) fészektelepe, a térség legnagyobb vöröshasú unka populációja, de jelentős számban találunk itt szárcsát, cigányrécét, halászsast, búbos vöcsököt, bütykös hattyút, kecskebékát, de még vidrát is. Ők nyilván ellenérdekeltek abban, hogy élőhelyük turistalátványosággá, de akár csak egy emberek által gyakrabban felkeresett célponttá alakuljon. Létezhet minden érdekelt számára megfelelő megoldás? Nem mi vagyunk az elsők, akik erre keressük a választ.

Lehetséges megoldások

Számos lehetséges út elképzelhető e helyzet mindenki számára kielégítő rendezésére, több már napirendre került korábban, de számos jó példa létezik máshol is – egyelőre egyik megvalósításának irányába sem történtek konkrét lépések.

A tó hozzáférhetőségével kapcsolatban rendre felmerül, hogy a tavat (tavakat) megvehetné a város, és így saját tulajdonként jóval szabadabban foglalkozhatna a kérdéssel. (Hasonlóra volt egyébként példa a közelmúltban a szomszédunkban, amikor a Kozáromi-tavat megvásárolta Páty önkormányzata. A mostanáig eléggé elhanyagolt tavat horgászati céllal és a „kulturált pihenés helyszínként” szeretnék bekapcsolni a pátyiak életébe.) Mi nem ebben az irányban indulnánk el: túl azon, hogy a tó eleve nem eladó, és hogy roppant költséges beruházást igényelne (a kétezres évek elején 800 millió forintos vételárról beszéltek), a tó fenntartása, karbantartása is folyamatos pluszterhet róna a városra (amikor tudjuk mennyire „gondos gazda” általában városunk). A mostani testületből kiindulva a tó hasznosítására is jöhetnének olyan alternatív ötletek, amelyek a tó környezetét és élővilágát nem biztos, hogy a mostani békés állapotban hagynák (lásd korábbi ötletet a biai tóparti rendezvényhelyszínre, amely nem a város vezetésén múlt, hogy nem valósult meg; illetve hasonlóra példa a törökbálinti téglagyári tó esete, ahol a polgármester rekreációs területet szeretne, de rozsdaövezetnek minősítve valószínűleg egy újabb lakópark épülhet majd ott). 

Bár nem közvetlenül a tóhoz, de legalább a vízfelszínhez közel engedné a helyieket a Békás-patak parti ösvény esetleges továbbfejlesztése, amely egy már létező kis sétaútvonalat jelent a tó mellett futó patak partján. Jelenlegi kiépítettsége a Vörösmarty és Kölcsey utca között civil akaratnak köszönhető. Sajnos ez a forrás korlátozott, kevés a továbblépéshez a Disznó-lápa irányába (észak felé). Korábban szintén szerepelt a tervekben a patakparti sétány túraútvonalként történő meghosszabbítása, többek között a Tópart utca telkeinek vízparti részénél (dél felé). Ez a terv – számítva a helyi lakók ellenállására, mivel ez csak jelentős magánterületek kiszabályozásával lenne lehetséges – végül lekerült a napirendről. 

Vannak rá jó példák, amikor egy tavon, a víz felszínénél, pallókon tanösvényt alakítanak ki, talán erre is lehetőség nyílhatna az egyik tavon. Egy ilyen megoldás a Tisza-tavi vízi sétány és tanösvény Poroszlónál, ahol az érdeklődők egy 1500 méter hosszú pallóúton sétálva nyerhetnek betekintést a Tisza-tó növény- és állatvilágába. Ez egy ellenőrzött módja lehetne a helyi flóra és fauna megcsodálásának, ugyanakkor egyéb rekreációs funkciót nem adna, amely talán sokak vágya – mindenesetre érdemes lehet ilyen megoldásokban is gondolkodni.

A tavak megnyitása lehetne eseti jellegű, a téli korcsolyázáshoz hasonló módon, amikor rövidebb időre, egy-egy napra például tavasszal / nyáron / ősszel esetleg megnyílna a tó az érdeklődők előtt – ugyanakkor ez megint csak egy időben nagyon redukált hozzáférést jelentene.Ha a tavakhoz szeretnénk közelebb kerülni, és a partján szeretnénk sétálni, futni, az megint másfajta megoldást kíván. Erre korábban a hármas tónál volt lehetőség (amely telente megnyílik a korcsolyázók előtt is), de ez a tó jelenleg a Békás-patak és egy nagy, zárt kapu védelmében már nem megközelíthető, a halgazdaság tulajdonának védelmében. De nem lehetne esetleg ezt valamilyen ellenőrzött formában tenni, hogy akinek valóban csak a kikapcsolódás, feltöltődés a szándéka, az hozzáférjet a tóhoz? Szerintünk biztosan megvan a módja (akár fokozottabb ellenőrzéssel, amelynek számos eszköze lehet), hogy a látogatók számát valamilyen módon kordába tartsa a város / tulajdonos, illetve kizárja a visszaélések lehetőségét.

Folytatás?

Mi hiszünk benne, hogy a helyzet alapos elemzésével, jó példák megvizsgálásával, elkötelezett egyeztetésekkel, önkormányzati kezdeményezéssel és támogatással lehetséges megtalálni azt a megoldást, amely mindenki számára elfogadható lehet. Amely egyaránt megnyugtatóan védi a tulajdonos értékeit és tulajdonát, de a helyieknek is hozzáférést és valódi kapcsolódási lehetőséget biztosít a tóhoz, a lehető legnagyobb tiszteletben tartva a helyi élővilágot. 

Ha bizalmat kapunk, mi meg fogjuk találni a legjobb megoldást!

Beküldve:

Tótpál Judit

Építészmérnök vagyok. Szakmai pályafutásom során különböző tervező formációkban dolgoztam, illetve építész hallgatókat tanítottam a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Az utóbbi években figyelmem az építészeti tervezés mellett egyre hangsúlyosabban a helyi értékvédelem felé fordult, 2015-2020 között a Biatorbágyi Értéktár Bizottság elnöke voltam.

Biatorbágyon nőttem fel, ma is itt élek a családommal, itt élnek a rokonaim, itt éltek és dolgoztak, alkottak az őseim.
Nagyon szeretem ezt a várost! Úgy gondolom, hogy a hely története – ami az utcák vonalvezetéséből, az épületek részleteiből kiolvasható – és az egykor itt élők élettörténetei finoman összesimulnak. Szeretem ezeket az összefüggéseket feltárni és másoknak is megmutatni, mert meggyőződésem, hogy ez a tudás is segíti bennünk elmélyíteni az idetartozás, összetartozás érzését. Az ehhez kapcsolódó ötleteim közül már több is megvalósult. A „Kalandozások Biatorbágyon” című sétaajánló leporelló-sorozat gyalogos városfelfedezésre buzdítja az érdeklődőket. A gyerekeknek szóló „Fedezzük fel Biatorbágyot!” programot a helyi általános iskolákkal együttműködve vezettem évekig. Majd ehhez kapcsolódva jelent meg a „Biatorbágy gyerekeknek” című városfelfedező könyvecske is, melynek egyik szerzője vagyok.

Biatorbágyon élő építészként folyamatosan figyelemmel kísérem a városi táj változásait, értékes építészeti örökségünk sorsát, a település léptékváltását. Úgy látom, hogy jelenleg a település jövőjét megalapozó szabályozás nem veszi figyelembe az itt élők reális igényeit.
Képviselői munkámmal szeretném Biatorbágyot olyan irányba terelni,

  • ahol a mennyiségi fejlesztés helyett a minőség a fontos,
  • ahol az épített és természeti környezet egyensúlya kiemelt figyelmet nyer,
  • ahol a helyi termelők, kézművesek, gyártók és vállalkozások kiemelt szerepet kapnak,
  • ahol az átgondolt, kisléptékű beruházások és a lakosság bevonása, alapos tájékoztatása a jellemző,
  • ahol a városba látogatókat nem csupán a helyi turisztikai látványosságok, de az a derű is elvarázsolja, mely az itt élők jó közérzetéből fakad.

A Biatorbágyért Egyesület tagjai politikai pártállástól függetlenül szövetkeztek egymással. A város jövőjével kapcsolatos elképzeléseik irányával egyetértek. Örömmel vállaltam, hogy az Egyesület önkormányzati képviselőjelöltje legyek a 6. körzetben, hiszen a biai városrészen belül ezt a területet ismerem legjobban: ez a lakóhelyem, itt jártam oviba, iskolába, templomba, német órára és kutyát sétáltatni.
Nemcsak a területet ismerem jól, de az itt lakókat is, sokukat gyerekkorom óta. Számomra ez azért fontos, mert úgy képzelem, hogy a jó képviselői munka a helyismeret mellett a személyes találkozásokon alapul.

Beküldve:

Mosdókat a biatorbágyi játszóterekre!

Aki volt gyerek, szülő vagy nagyszülő Biatorbágyon, és járt már valamelyik helyi játszótéren, annak nem kell hosszan érvelnünk: nyilvános mosdót szeretnénk minden biatorbágyi játszótérre! 

Életszerű, hogy egy-egy gyerek félóránál hosszabb időt, de akár órákat tölt el a játszótereken, és ez teljesen rendben is van, hiszen ezeket a helyeket erre is tervezték: hogy a gyerekek jó hangulatban töltsenek ott időt, jól érezzék magukat az ottani játékokkal és kis társaikkal. Ha viszont egy kisgyerek hosszabban időzik egy helyen, idővel óhatatlanul elhangzik az „Anya/Apa, pisilni kell”, vagy még durvább felkiáltás, ami után nincs sok ideje a szülőnek, hogy megfelelő helyet találjon az ügylet lebonyolítására. Kisfiuknak persze valamelyest könnyebb, de lányokkal a legtöbbször igazi kihívás… 

Ugyanakkor ez mindig kicsit renitens viselkedés, hiszen a játszóterek parkjait nem arra tervezték, hogy a gyerekek körbepisiljék – így ez egyrészt kellemetlen szituációkat és kellemetlen szagokat, ápolatlan környezetet is eredményez… A pelenkás korú gyerekeknél pedig szintén nagy kihívás a helyi játszótereken a kényszerű pelenkacserék lebonyolítása. Egy szó, mint száz: a 21. században reális elvárásnak gondoljuk, hogy a gyerekek – és az őket kísérő felnőttek – a játszótéren normális körülmények között végezhessék kisebb vagy nagyobb dolgukat.

Jó a trend, továbbra is várjuk, hogy hozzánk is begyűrűzzön…

A legtöbb jómódú, de egyre több környékbeli országban is jellemző, hogy nagyobb játszótereken mindig találunk egy-egy ilyen célra létrehozott és fenntartott köztéri mosdót, ahol van lehetőség a kulacsokba vizet tölteni, kezet mosni, kisebbeket megfelelő körülmények között be lehet pelenkázni, a nagyobb gyerekek (és a felnőttek) pedig tudják a WC-t használni. A trend pedig szerencsére terjed: az újabb hazai játszótereken is gondolnak már erre, Budapesten is találni sok jó példát, de Törökbálinton is, vagy épp kicsit távolabb, Gyálon is remek megoldást találunk erre az egyik 2023 nyarán átadott játszótéren. Szerencsére az újabb játszóterek építésénél már gondolnak erre, de a régieket is mielőbb szükséges lenne kibővíteni ezzel a lehetőséggel.

A biatorbágyi játszók többségének az elhelyezkedése, kialakítása lehetővé teszi az illemhelyek kialakítását, emellett Biatorbágy egy tehetős város, úgy gondoljuk, meg lehet találni erre a forrást – mind az építésre, mind a fenntartásra.

Thurzo-park – Budapest

Volt már napirenden

A biatorbágyi közterületek, játszóterek ellátása köztéri illemhelyekkel már többször felmerült korábban. 2020-ban a Szövetség Biatorbágyért képviselőcsoport kezdeményezésére tárgyalta és támogatta az illetékes helyi szakbizottság, majd a képviselő-testület is napirendre vette a kérdést, és több hazai forgalmazótól árajánlatot is kért. A városvezetés részéről kellő támogatás hiányában azonban e fázisnál nem lépett tovább a kérdés – sajnos. Ugyanakkor reménykeltő, hogy az egyik (a „madaras”) helyi játszótér felújításakor, úgy tűnik, már gondoltak egy esetleges mosdó kiépítésére is. Csak így tovább, itt nem szabad megállni! 🙂

A Biatorbágyért Egyesület javaslata:

Az új városvezetésnek prioritásként kell kezelnie a nyilvános mosdók kialakítását a játszótereken, egy szélesebb program keretében pedig az arra érdemes közösségi tereken, közparkokban, temetőkben például. A következő lépéseket javasoljuk:

1. Települési tervezés: Az önkormányzatnak fel kell venni a nyilvános mosdók kialakítását a települési tervezési tervbe. Fontos, hogy az új közösségi terek kialakításánál kötelező legyen egy nyilvános mosdó létrehozása.

2. Megfelelő elhelyezés: A nyilvános mosdókat központi és könnyen elérhető helyeken kell kialakítani, mint például elsődlegesen a játszóterek, központi parkok, nagyobb parkolók közelében.

3. Fenntarthatóság: Az új mosdók tervezése során fenntartható megoldásokra is oda kell figyelni, például víztakarékos berendezések használatával és megújuló energiával való ellátással.

4. Higiénia és karbantartás: Fontos, hogy a nyilvános mosdók kialakításán túlmenően azok fenntartása, rendszeres karbantartása és tisztán tartása is be legyen tervezve, hogy mindig tiszta és higiénikus állapotban legyenek. Ehhez elérhetőek már öntisztító köztéri illemhelyek is.

5. Kommunikáció és tájékoztatás: Az önkormányzatnak tájékoztatnia kell a lakosságot és a látogatókat az új nyilvános mosdók elérhetőségéről és használati feltételeiről.

Véleményünk szerint a városvezetés ezekkel az intézkedésekkel hozzájárulhat Biatorbágy kényelmesebbé és vonzóbbá tételéhez, a lakosság és a látogatók elégedettségéhez. A nyilvános mosdók kialakítása javítja a város életminőségét, egyúttal hozzájárul a turizmus és a közösségi élet fejlődéséhez.

Nyilvános, rongálásbiztos és automatikusan tisztuló illemhely Gyálon, egy 2023-ban átadott játszótéren
Köztéri WC egy 11. kerületi játszótéren
Beküldve:

Párbeszéd a közlekedésről – Második nyitott eseményünkön Biatorbágy fontos problémája volt a középpontban

Elkerülőút? Gyorsvasút? Sűrűbben közlekedő Viabusz? Külön iskolabusz? Helyi bérrollerhálózat? A város gerincén átfutó BuBa? Új kerékpárutak? Lámpás kereszteződések? Forgalomlassító virágládák? Városon belüli sebességmérés?

Egyesületünk 2024. február 20-án tartotta meg legújabb lakossági fórumát a Serházban. Meghirdetett témája Biatorbágy közlekedése volt, de további, városunk életét meghatározó kérdések is szóba kerültek. Rendezvényünket több helyi közéleti személyiség is megtisztelte részvételével.

A találkozó első felében Kiss Ádám közlekedésmérnök egyesületi tagunk tartott egy szakmai előadást Biatorbágy közlekedésének állapotáról, a problémákról, kialakulásuk okairól, és a lehetséges megoldásokról, fejlődési irányokról. Ezt követte egy kötetlen beszélgetés, ahol a résztvevők kérdezték az előadót a közlekedésről, illetve feltettek egyéb, őket foglalkoztató kérdéseket, megfogalmaztak véleményeket. A más témájú kérdésekre a Biatorbágyért Egyesület jelenlévő tagjai próbáltak válaszolni, ismertetve az Egyesület véleményét, álláspontját.

A teljesség igénye nélkül néhány elhangzott felvetés:

  • Előbb a kisebb problémákat oldjuk meg – mint például a közlekedési morál és kultúra – csak aztán vegyük elő a nagyobb költségű beruházásokat. ( T. József)  – Válasz: igen, törekedni fogunk a kisebb problémák megoldására is, elsősorban edukációs (oktatási, nevelési) programokkal, de nem szabad mellőzni a hosszútávú, stratégiai gondolkodást.
  • A bemutatott és javasolt elkerülőút közelebb haladjon a városhatárhoz a nyugati lakóterületnél, a vasúti töltés előtt legyen a csatlakozása a Pátyi útra. (H. Gábor)  – Válasz: A bemutatott koncepció nem egy  végleges terv. Annak megvalósíthatóságát több szempont alapján kell vizsgálni és pontosítani a lehetőségeknek megfelelően.
  • Az elkerülőútnak lehetne egy tavakon át vezető szakasza is. ( A. András)  – Válasz: A város belső forgalmának nagy részét mi magunk, biatorbágyiak generáljuk, melynek oka a centralizált intézményi és szolgáltatások elhelyezése. Biatorbágyiak számára legfontosabb közlekedési irány ezek megközelítése a lakóövezetek felől, illetve a vasútállomás és az autópálya elérése, ezért véleményünk szerint nem releváns ez a fejlesztési irány. A természeti értékek védelme fontosabb ennek az útvonalnak a megvalósításánál.
  • 45 fokos parkolás preferálása a 90 fokos helyett (Sz. Tamás) – Válasz: valóban biztonságosabb tud lenni a 45 fokban tolatva beparkolás, de ez sajnos nem megszokott módszer. A helyi adottságokat figyelembe véve mi is támogatjuk.
  • Ha már felmerült Felcsút témája, tervezünk-e kisvasútat? (D. János) – Válasz: nem tervezünk közlekedési koncepcióba illeszthető kisvasutat.
  • Gyorsvasút legutóbbi tervegyeztetésénél Biatorbágy módosítási kérelmet nyújtott, be, a módosított, jelenlegi verzió szerint nem a Nyakaskő mellett, hanem a Biatorbágy Sóskút határon haladna gyorsvasút nyomvonala. (R. Imre) – Válasz: a HÉSZ-ben még a régi nyomvonal szerepel, amelyet minél hamarabb módosítani kell.
  • Nem igaz, hogy a város koncepciók nélkül dolgozik! (M. László) – Válasz: Mi egy jól értelmezhető közlekedési koncepciót hiányolunk, ami nem található meg a város által használt anyagokban. A közlekedési problémák felmerülését szinte minden esetben egy korábbi településtervezési melléfogás előzi meg, mely tervezésénél a közlekedési szempontok nem lettek vizsgálva.
  • Támogatjuk-e az elektromos rollert? (Sz. Tamás) – Válasz: igen, támogatunk minden alternatív közlekedési megoldást, ide tartozik az elektromos roller és kerékpár is. Természetesen csak a jogszabályi feltételek figyelembevételével.
  • A kérdések megválaszolása során sok esetben hivatkoztunk a honlapunkon megtalálható részletesebb anyagunkra: ld. Biatorbágy közlekedése és fejlesztésének előzetes javaslatai. Közlekedési témában szóba került még a járdák kérdése, a Viabusz hasznossága, agglomerációs vasúti közlekedés, távolsági busz vs. BKV.

Egy ilyen kötetlen beszélgetésen elkerülhetetlen, hogy más a város életét meghatározó témák is felmerüljenek. Így beszélgettünk még a város közműellátásáról, a “Biatorbágy megtelt” kérdéséről, külterületekről, közösségi terekről.

Véleményünk szerint a mintegy 30 résztvevő sok információt kapott Biatorbágyról, Egyesületünkről és értékes eszmecsere alakult ki több kérdésben. A változatos és kimondottan jó hangulatú beszélgetés végén sokakban merültek fel új gondolatok szeretett városunkról.

Megígérjük, folytatjuk! 🙂

Beküldve:

Helyi kerékpározás

Külön írásban foglalkozunk a turisztikai kerékpározással, azaz biatorbágyi szinten a BuBa-val, most azonban a másik két kerékpározási funkciót is nézzük meg helyi szinten.

A jelenlegi városvezetés előszeretettel mossa össze ezeket a funkciókat, hirdetve, hogy ő támogatja a „bringázást”, miközben élesen eltér a felhasználói kör, a felhasználás célja és gyakorisága is.

A turisztikai kerékpározás lényege tömören összefoglalva a turizmus elősegítése és ez a turizmus egyik formája. Helyi szinten ez a meglévő kisforgalmú utakat használó Budavidék Zöldút és a BuBa átmenő forgalma, amiből maximum a vállalkozók csinálhatnak hasznot, amennyiben meg tudnak birkózni a szezonalitással.

Sportjellegű kerékpározás

A sportjellegű kerékpározásnak lassan hagyományai vannak városunkban, de természetesen van még mit javítani és fejleszteni.

2022-ben állami támogatással és önkormányzati felügyelettel nyílt meg a BIAbringaRing, az Iharosban. Ez hegyi, erdei kerékpárútvonal, ami öszvér megoldás, részben turisztikai és egy kicsit sport. A gyakorlatban a két kijelölt útvonal közül az egyik könnyebb kör a családoknak, míg a nehezebb, sportosabb a haladóknak lett kialakítva. Az eredeti nyomvonallal kapcsolatban több probléma is felmerült, amelynek egy részét sikerült a helyi civilek véleményezése alapján javítani, ilyen volt például a Nyakas-kő érintettsége vagy a gyalogos túraútvonallal közösen vezetett részek.

Szintén 2022-ben adták át a BMX Freestyle pályát városunkban. Sokan felkaphatják a fejüket, hogy hol van ez, de ez csak azért van, mert a korábbi Skate parkot (gördeszkapályát) úgy építette újjá a város, hogy arra egy BMX pálya pályázatot vett igénybe. A környéken lakókkal nem lett egyeztetve a beruházás, miközben körbe családi házak találhatóak. A felújítás egy komoly intenzitásbővítéssel járt, azaz nagyobb területen több pályaelem került kialakításra. Az átadása óta a használatot korlátozni kellett a bántó hanghatása miatt, megnyugtató lezárása az ügynek nincs jelenleg, annyit tett a városvezetés, hogy a használókat és a lakókat igyekezett egymás ellen fordítani. Sajnos Biatorbágyon a korosztályok nincsenek megfelelően elkülönítve, így a 6-8 éves kezdők a 20-25 éves versenyzőkkel kellene, hogy egy helyen gyakoroljanak, ami lássuk be, hogy nem nagyon működik. Véleményünk szerint a város lakott területein kizárólag kisgyermekes parkokat és pályákat kellene létrehozni, míg az ilyen beruházásokat a külső területekre, távolabb a házaktól kell elhelyezni, lévén ezek használói csak részben a biatorbágyi fiatalok, illetve ez a korosztály már képes kijutni egy távolabbi parkba is.

A Nyakas Enduro Trails egy teljesen magánkezdeményezés, ami egy olyan nehéz fokozatú versenypálya, amit kizárólag haladóknak és erre épített kerékpárral ajánlanánk – mondhatjuk, hogy ez inkább egy életforma.

Etyeken és Pátyon is adtak át nemrég Pump Track pályát, amire Biatorbágyon is lenne igény, de természetesen körültekintően kell kiválasztani a helyszínt, hogy ne egy újabb problémát hozzunk elő, hanem a fiataloknak kínáljunk értelmes kikapcsolódási és sportolási lehetőséget kompromisszumok és konfliktusok nélkül.

Hivatásforgalmi kerékpározás

A „hivatásforgalmi” kerékpározás nagyon komolyan hangzik, de erre lenne a legnagyobb szükség a városunkban és ez jár leginkább gyerekcipőben. Ez a nem túl kedves elnevezés a gyakorlatban a mindennapos városi használatot jelenti, azaz városon belül elmenni munkahelyre, állomásra, oktatási intézményekbe, boltba, piacra, stb. A városvezetés az utóbbi években, véleményünk szerint tévesen, ezt egy fő gerincre építette volna ki, ami a BuBa Szabadság út – Nagy utca szakasza lett volna. Ehhez bekötőutak csatlakozhattak volna, hogy mindenkit ide tereljenek ki és innen menjenek vissza a céljukhoz. Mivel már a BuBa tiltakozás és népszavazás kapcsán készült Lóth Gyula (SZBE) és Dobi János (PVKE) javaslatára egy tanulmányterv, ami bemutatta, hogy nem lehet még helyi használatú kerékpárutat sem építeni a területen (csak óriási áldozatok és kompromisszumok árán),  érthetetlen, hogy miért erőltetik továbbra is ezt a nyomvonalat a város jelenlegi vezetői.

A fejlesztés lehetséges irányai

Biatorbágy belső úthálózata szinte lehetetlenné teszi, hogy önálló kerékpárutakban gondolkodjunk a városon belül. Mivel ez kivitelezhetetlen, így a kerékpáros sávok kialakítására marad lehetőség, amihez viszont elengedhetetlen, hogy a kerékpárosok biztonságban legyenek. Városunk domborzata sem kedvez egy optimális hálózatnak, hiszen sok esetben a logikus útvonalak kisgyermekek és családok számára kerékpározhatatlanok lennének. Jelenleg is vannak a városban kerékpárutak, de ezek egyik közös jellemzője, hogy nem vezetnek sehonnan sehova. Ezek összekötése elengedhetetlen, így a hálózat tervezésekor ezt is figyelembe kell venni, ahogy a környező települések elérhetőségét is. Lássuk be, hogy például a BuBa társadalmi haszna a helyi lakosság számára a turisztikai útvonal „előző” és a „következő” településének elérésében merül ki, azaz a mi esetünkben Törökbálint és Etyek, ami nagyon hasznos és sokan használják is.

Városunk Páttyal történő összeköttetése például nem turisztikai kerékpárútként épülhet meg, de ez még csak a tervezés kezdeti szakaszában jár. Ugyanilyen fontos lenne viszont a Sóskút felé vezető kerékpárút, illetve a város ipari területeinek, üdülőövezeteinek és beépítésre nem szánt területeinek a kerékpáros elérhetősége. Peca-tó irányában létezik már kerékpározható út, azonban ennek a várossal való összeköttetése problémás, amit szintén a hálózat tervezése tud megoldani.

Ezért mi egy olyan, a teljes városi közlekedést és a külső kapcsolatokat is figyelembe vevő komplex hálózat tervezését támogatjuk, ami városon belül kis forgalmú utakon, mellékutcákon keresztül, biztonságosan és mindenki számára használhatóan kötné össze a környező településeket, a városi intézményeket és a szolgáltatásokat az otthonokkal. Városon kívül viszont az önálló kerékpárutakat szorgalmazzuk, mert a közutak forgalma és szűk mérete lehetetlenné teszi a kerékpársávok kialakítását.

Fontosnak tartjuk a biztonságos közúti átvezetéseket, és hogy a kerékpárosok ne forgalmas utakon keveredjenek konfliktusba a gépkocsikkal vagy akár a gyalogosokkal.

Fel kell mérni a jelenlegi igényeket, figyelembe kell venni a város szerkezeti kialakítását és a jövőbeni változásokat. A hálózat kialakításakor figyelembe kell venni az egyéb mikromobilitási lehetőségeket és igényeket is, hiszen például az elektromos rollerek és elektromos kerékpárok terjedésére is gondolnunk kell időben. Ehhez hosszas tervezés szükséges és többkörös lakossági egyeztetést kell tartani, hiszen egy rosszul kialakított és nem használt hálózatnak semmi értelme. Mi hiszünk abban, hogy egy jó városvezetés ezeket a feladatokat már középtávon meg tudja oldani.

Beküldve:

Biatorbágy közösségi területeinek fejlesztése

Biatorbágyon jelenleg hiányoznak a megfelelő minőségi közösségi terek, amelyek lehetőséget adnának a helyi lakosok számára a közösségi interakcióra és a kikapcsolódásra. A meglévő közparkok jelenleg nem teljesítik funkciójukat kellő mértékben, funkcionális fejlesztésük és széles körű hasznosításuk elengedhetetlen. Ezen területek most leginkább önmagukért vannak, nem adnak megfelelő tartalmat a közösségépítéshez. A Biatorbágyért Egyesület elkötelezett a közösségi terek fejlesztésének kérdésében, hogy ezen problémákra megoldást találjon.

Az alábbiakban röviden összefoglaltuk javaslatainkat és elképzeléseinket a biatorbágyi közösségi terek fejlesztésével kapcsolatban.

Új közösségi területek kialakítása

Új közösségi területek létrehozását látjuk szükségesnek a város különböző részein – elsősorban az új területeken, amelyek központi, könnyen megközelíthető helyeken találhatóak. Az új területek kialakításakor figyelembe kell venni a lakók igényeit és javaslatait, hogy minden korosztály számára vonzó és hasznos legyen.

Akár új, akár régi, szinte mindegyik fejlesztésre szorul. Cél az olyan közösség terek kialakítása, amelyeket akár kisebb rendezvényekhez lehet használni. Pár példa lehetséges fejlesztésekre:

  • Szintén a környéken maradva, az olasz fagyizónál hatalmas a sokadalom, pedig nagyon rossz helyen van a körforgalom mellett, de a környéken több, jelenleg eladó épület is található, amelyekben például kiváló közösségi teret lehetne kialakítani.
  •  A másik biai helyszín az új Nagy utcai óvoda és iskola környéke. Az óvoda előtti megmaradt parasztházak, és azok kertje szintén kitünő közösségi terek.
  • A Szarvasugrás kiált egy játszótérért, szerencsére itt is akad még  be nem épített terület magasfeszültség alatti üres telkeken kívül is.

Meglévő közparkok funkcionális fejlesztése

Szükséges a meglévő közparkok multifunkcionális területekké alakítása: játszótér, pihenőpark, sportpálya, kutyafuttató, piknikhelyek, éttermek, reggelizők létesítése. A közösségi területek legnagyobb jelenlegi hibája, hogy funkció nélküliek, “csak úgy vannak”. Az ember legritkább esetben megy parkba azért, hogy leüljön – az egyébként nem létező padokra – és nézzen. Amennyiben ezek meg vannak töltve attrakcióval: rendezvény, szabadtéri kiállítás, regeliző, kávézó, kiülő kap helyet benne, csak abban az esetben kerülnek használatba, és élvezi a közösség.

  • Fejlesztendő a Kodály tér (a Nikoletta cukrászda melletti játszóteres tér Torbágyon),
  • a MÁV-házak (a régi vasútállomás épületéhez tartozó két épület a JFMK parkolója és a Pontis Hotel közti parkos részen), az azok közé eső füves-fás rész remek lehetőséget jelentene egy valódi, jól funkcionáló park megteremtésére, de akár a Faluház előtti területtel és a Főtérrel való összekapcsolása is meggondolandó.
  • A Viaduktok és a Főtér közötti rész nagyon elhanyagolt, adná magát a minőségi fejlesztés.
  • A Füzes-patak Viaduktokhoz közeli helyein több jól parkosítható terület van.
  • Kutyafuttató számára kedvező  helyszín lehet a régi vasúti nyomvonal Páty felé eső része.

Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy az új területek kialakítása közmegegyezésen alapuljon, első lépés a meglévő, már kialakított és kialakult területek fejlesztése. Emellett szükségesnek gondoljuk információs táblák és útbaigazító jelzések elhelyezését a parkokban, hogy a látogatók könnyen tájékozódhassanak.

Zöldterületek és természeti elemek integrálása

A meglévő és új közösségi területek kialakítása során a zöldterületek és természeti elemek nagyobb mértékű integrálása a cél, hogy kellemes, természetközeli környezet alakuljon ki.

  • A Forrás-völgy projekt – a Madár-forrástól a Némó-tóig – megérdemli a figyelmet. Eddig a sokadik átgondolás és újratervezés után sem világos, hogy mi lehet a tökéletes megoldás; továbbhaladva pedig szintén megoldásért kiált a jelenleg magántulajdonban álló, de közösségi területként használt lovaspálya.
  • Az iharosi tábor alatti völgy, szintén kiváló közösségi tér lehetne, jó adottságokkal rendelkezik különböző programok lebonyolítására.
  • A régi vasúti nyomvonal viaduktoktól a Madár-forrásig tartó szakasza is érdekes terület lehet ilyen szempontból.

Városi tulajdonban levő ki nem használt, vagy nem jól kihasznált ingatlanok  hasznosítása

  • Posta melleti épületrész
  • MÁV-házak
  • Iharosi tábor

Programok és rendezvények szervezése

Támogatjuk rendszeres közösségi programok, rendezvények szervezését a közparkokban és az új közösségi területeken, hogy növeljük azok látogatottságát és elősegítsük a helyi közösségépítést, valamint a JFMK feladatainak bővítését ezen programok szervezésével kiegészítve.

Párbeszéd és visszajelzés

Kiemelten fontosnak gondoljuk a folyamatos párbeszéd fenntartását a lakosokkal a közösségi terek használatával és fejlesztésével kapcsolatban. Ehhez szükséges online és offline platformokon a visszajelzések gyűjtése, hogy az új beruházások valóban a lakosság igényeinek megfelelően valósuljanak meg.

Finanszírozási modellek és partnerségek

Helyi, regionális és nemzeti források, valamint a privát szektor bevonása a beruházások finanszírozásába (lásd: éttermek, bisztrók, kávézók, stb.) véleményünk szerint szükséges lenne. Ugyanígy, fontosnak tartanánk stratégiai partnerségek kialakítását helyi vállalkozásokkal és civil szervezetekkel a közösségi területek fenntartása és fejlesztése érdekében – korábbi jó példa a tereken / játszótereken kialakított napvitorlás árnyékolások.

A fentebbi javaslatok célja egy élhető, vonzó és közösségi interakciókat ösztönző városi környezet létrehozása Biatorbágyon, amely pozitívan járul hozzá a település hosszú távú fejlődéséhez és a lakók életminőségének javításához. A tervezett fejlesztések a városközpont(ok) közösségi tervezésével összhangban valósulnának meg.

Egy jó példa parkok kialakítására: a XIII. kerületi Thurzó-park 80%-át növények borítják.
Beküldve:

Biatorbágy külterületei – szintén kezdenek megtelni?

A városban lakhatást keresők egyre nagyobb számban fordulnak a külterületek felé. Ez a folyamat a belterületi beépítetlen ingatlanok számának csökkenésével és az árak emelkedésével várhatóan tovább erősödik. Jelenleg a város bejelentett lakosságszámának úgy 12%-át (1700-1800 fő) adják a külterületen élők. Bejelentés nélkül szintén nagy számban élnek Biatorbágy külterületén. A közelmúltban Biatorbágy város képviselő-testülete változtatási tilalmat rendelt el a területekre. Ezen döntésüket „az előkészítés alatt álló új Település Terv hatékonyabb végrehajtása érdekében” hozták.

Biatorbágy külterületei a jövőbeni szabályozás szempontjából két kategóriába tartoznak: 

  1. Beépítésre szánt területek: 

Biatorbágy két üdülőövezete tartozik ide, a Peca-tó (735 telek) és a Katalin-hegy (850 telek). Mint a nevükben is benne van, pihenésre, rekreációra szánt területek, amelyeken az állandó tartózkodást a városvezetést nem támogatja. Jelenleg közművel nem rendelkeznek, a város hosszú távú terveiben kiépítésükkel számol. A telkek nagysága jellemzően 800-1500 m2, de ennél nagyobb és kisebb telkek is megtalálhatóak. A jelenlegi szabályozás szerint 10 – 15% a beépíthetőség. Állandó lakosságszámuk folyamatosan, a városi tendenciánál nagyobb mértékben növekszik. Jelenleg a beépítésre szánt külterületeken 1000-1200 bejelentett, és több száz bejelentés nélküli lakó van. 

  1. Beépítésre nem szánt területek:

Ebbe tartoznak a hagyományosan mezőgazdasági területek, általában szántó, legelő, erdő, tó, nádas művelési ágba tartozók. Aktív gazdálkodás jellemzi őket, beépítettségük elenyésző, lakosságszámuk pár tucat. A jelenlegi szabályozás mellett nem várható nagyobb létszámnövekedés.

A beépítésre nem szánt területek közé tartoznak továbbá Biatorbágy „hegyein” található, a  Szarvas-hegy, Öreghegy, Ürgehegy és Kutyahegy valamikori zártkertjei. Jellemzően 1000 – 3000 m2-es telkeken gazdálkodás nem történik. Szőlő- és gyümölcstermesztés még elvétve előfordul. A terület beépíthetősége 3%, kizárólag gazdasági épülettel. A múlt évtizedekben a várospolitika nem szentelt figyelmet ezen területeknek, és spontán benépesedési folyamatok indultak el. A nagyjából 2000, volt zártkerti ingatlanon lévő gazdasági és hétvégi házakban jelenleg 600 – 700 bejelentett és százas nagyságrendű bejelentés nélküli lakó él, sokszor méltatlan körülmények között. A spontán folyamatok várhatóan tovább folytatódnak, a területek szlömösödése várható.

A készülőben lévő új Település Terv várhatóan szabályozni fogja a külterületeken, a lakóingatlan építés feltételeit. 

A Biatorbágyért Egyesület álláspontja

Véleményünk szerint a beépítésre szánt területek (hétvégi házas és üdülőövezetek, Peca-tó és Katalin-hegy) 10 – 15 %-os beépíthetősége arányosnak látszik egy jellemzően természetközeli, zöld környezetben. Ajánlatos lenne növelni a legkisebb kialakítandó telekméreteket és szélességeket. Ezzel csökkenne a jelenleg ezeken a területeken lévő kb. 1600 db-os ingatlanszám, és így korlátozná a potenciálisan ideköltözők számát. A meglévő, és mindannyiunk által kedvelt arculata a területeknek megőrizhető maradna. 

Az üdülőövezetek nagy része nyílt karsztos területen van, ahol különösen nagy a felszín alatti kőzetrétegekben található értékes vízkészletek szennyeződésének lehetősége, így a teljes közművesítése elengedhetetlen. A nyíltkarsztos területeken a karsztvíz természetes tisztaságánál fogva nagy értéket képvisel. 

A beépítésre nem szánt területeken a jelenlegi jogszabályi környezet miatt, valamint a szabályozás jövőbeni betartatása mellett javasoljuk biztosítani a lakóingatlanok építésének lehetőségét. A tájkarakter megőrzésének és védelmének érdekében ez kizárólag a több ezer négyzetméteres ingatlanok esetében látszik célszerűnek. A részletekre kiterjedő szabályozást a lakosság aktív bevonásával kívánjuk kidolgozni. A közműellátottság egyedileg, nyílt karsztos területen tömbösítve, vagy zárt emésztővel valósítható meg. Egy, a fenntarthatóságot biztosító feltételrendszerrel mintegy 3-400, egy lakóegységes ház építése válik lehetővé, ami a város lakosságszámát a jelenleg itt élők duplájára, 1000-1300 főre növelhetné. A jelenlegi táj arculatváltozását és a környezeti terhelést így lehet a lehető legkisebb mértékben, hosszú távon biztosítani.

Fontosnak tartjuk a meglévő természeti és épített értékeinknek a megőrzését, védelmét. Ezek felmérése a külterületen nagyrészt megtörtént, de kiegészítése szükséges. Ezek környezetében nem javaslunk lakóingatlan fejlesztést, karbantartásukat, felújításukat támogatjuk.

Fontos, hogy a jelenlegi tulajdonosok „szerzett jogai” nem sérülhetnek.

Természetesen a vízionált népességnövekedés hosszú távon jelentkezik, és mint minden népességnövekedés a város infrastruktúráját, intézményi és szolgáltatói ellátottságát egyaránt terheli.

Beküldve:

A belterületek zsúfoltsága

Mára már mindannyian érezzük, hogy Biatorbágy belterületei is zsúfolttá, túlépítetté váltak. A helyzet kialakulásának több oka is van, és ennek megértéséhez vissza kell mennünk több mint 20 évet az időben.

Előzmények – a társadalmi és jogi környezet és annak változásai

Az 1990-es évek elején a város lakossága 7 000 fő körül alakult és részben elöregedő lakossággal rendelkezett. A 2000-es évek elején kezdődött a város eddigi legnagyobb lakóterületi bővítése, amely négy ütemben lett meghatározva – három ütem a Nyugati-lakóövezetben és egy ütem pedig a Szarvasugráson. 

Mai fejjel szinte érthetetlen, hogy miért akarta vagy engedhette meg ezt az akkori városvezetés, de a teljes képhez fontos látni, hogy milyen volt akkor a jogszabályi és társadalmi környezet:

  • a mostani egysávos személyi jövedelemadó akkor három sávos volt, és mértéke a jelenleginek a többszöröse – amiből a helyi önkormányzatok részesültek 
  • a gépjárműadó a helyi önkormányzatokhoz folyt be
  • a helyi iparűzési adó a helyi önkormányzatokhoz folyt be
  • a helyi építésügy a települések kezében volt, azaz helyben volt az engedélyek kiadása, az ellenőrzés és az esetleges büntetés
  • nagyon kezdetleges volt a családtámogatási rendszer ingatlanok építését vagy vásárlását támogató része
  • a „vidéki” társadalom elképzelhetetlennek tartotta a társasházi életformát, mindenki saját kertes házban képzelte el az életét, amely maximum többgenerációs családi házakat vagy ikerházakat eredményezett
  • a „vidéki” társadalom a családonként (ingatlanonként) egy, maximum kettő személygépkocsival tervezett

Mindezeket összegezve láthatjuk, hogy egy megfelelően árazott ingatlanfejlesztés ebben a környezetben jelentős változásokat generált a lakosságösszetételben. Olyan réteget vonzott, aki a közösbe folyamatosan befizet, ezzel finanszírozza szükségleteit és gazdagítja a települést, egyúttal megakadályozza az elöregedést, helyi szolgáltatásokat vonz be, vagy javítja a régebbi szolgáltatók minőségét. 

Hatalmas hiba volt ugyanakkor, hogy a fejlesztési területeken nagyon kevés közösségi szabad területet alakítottak ki – például a Szarvasugráson egyáltalán nincs –, illetve az oktatási és kulturális városi ingatlanok teljesen hiányoznak!

Az eltelt több mint 20 évben olyan társadalmi és jogszabályi változások következtek be, amelyek nagyban befolyásolták városunk helyzetét:

  • a 2000-es évek végétől a 2010-es évek elejéig fokozatosan kivezették a helyi önkormányzatok személyi jövedelemadó-részesedését, ez mára kizárólagos állami bevétel
  • a gépjárműadó helyi bevételét is több lépésben szüntették meg, ez is mára kizárólagos állami bevétel
  • a helyi iparűzési adót részben megvonták, amit egy ideig kompenzáltak, majd a kompenzáció is megszűnt, így mára ez is részben csökkent
  • a 2010-es években megszüntették a lakóingatlanok jelentős részére az építési engedély kötelezettségét, mára elegendő bejelenteni a beruházásokat
  • a 2010-es években elvették az építésügyet a helyi önkormányzatoktól, és járási szintre került, emiatt sokkal nehezebb az illegális tevékenységek felügyelete – helyben kizárólag a városképi véleményezés maradt
  • a jelenlegi CSOK és a kedvezményes áfa-rendszerrel sikerült felpörgetni a lakóingatlanok építését az agglomerációs területeken
  • nagyon nagy társadalmi változás következett be a nagyszámú agglomerációba költözővel – a fővárosból és nagyobb városokból ideköltözők számára teljesen elfogadható volt a társasházi létforma, míg a vidékről érkezők még mindig zöldebbnek látták ezt a városias környezetet, mint a fővárosi tömbházakat
  • a gyenge elővárosi közlekedés, a sok ingázó és a “rohanós” életmód miatt lassan elképzelhetetlen lett, hogy személygépjármű nélkül létezzünk a városban, így a gépjárműszám is megtöbbszöröződött – egyrészt a szokásaink változása miatt, másrészt az egy ingatlanon lévő több lakóegység miatt 

Jól látható, hogy a változások nagyrészt függetlenek a várostól, a helyi önkormányzattól és a város vezetésétől, de kijelenthetjük, hogy nem is tettek semmit, hogy ezt a nyomást csökkentsék, a hatásait mérsékeljék. Az elmúlt két évtizedben a mindenkori városvezetés a helyi építési szabályokat nem igazította hozzá a változásokhoz, sőt, néhány döntésével még tovább rontotta a helyzetet a beépíthetőségek vagy a lakóegységek számának növelésével.

Meddig nőhet Biatorbágy?

2002 óta nem lett új lakóövezet kialakítva városunkban, és még a mai napig nem fejeződött be az akkor elindult beruházás. Ennek ellenére a lakosságszám 2005-ben már elérte a 9 500 főt és mára már meghaladta a 15 000-et.

Nap mint nap láthatjuk, hogy a belterületen a régi házakat elbontják és a helyükre többlakásos társasházakat építenek. A nyugati lakóövezetben az első ütem során még a családi házak voltak többségben és csak szigetszerűen épültek társasházak, azonban a második ütemben, és a Szarvasugráson ez már fordítva történt, egy-egy családi ház bújik meg a többlakásos házak között.

Amennyiben ez a tendencia így folytatódik, akkor Biatorbágy lakosságszáma további területek bevonása nélkül is éveken belül elérheti a 20-25 000-es számot és a vége még ennél is több lehet, amire nincs felkészülve a helyi közösségi közlekedés, az úthálózat, az egészségügy, az oktatási és a kulturális / közösségi intézmények.

A Biatorbágyért Egyesület programja

Döntenünk kell arról, hogy milyen irányban szeretnénk látni városunk jövőjét! Egy Érd vagy Budaörs típusú zsúfolt települést, vagy egy élhető és szerethető kisvárost szeretnénk?

Mi az élhetőség mellett szavazunk, és ezért vállaljuk, hogy a helyi szabályozást szigorítva megállítjuk a belterületi zsúfoltság további növekedését:   

  • nem növeljük tovább a beépíthetőségi arányokat 
  • nem növeljük tovább a lakóegységek számának maximumát az ingatlanokon
  • a jelenlegi szabályzat alapján lakóegységenként minimum 2 gépjármű telken belüli elhelyezhetőségét kell biztosítani – ezt szigorúan ellenőrizzük
  • az építési szabályzat egyes övezeteiben csökkentjük (nemcsak az új területeken), és maximum egy, vagy két lakóegységet engedélyezünk ingatlanonként
  • fokozzuk az illegális tevékenységek ellenőrzését és szorosabban együttműködünk a járási építésüggyel

Sokan kérdezhetik, hogy ezzel nem okozunk-e bizonyos beruházóknak károkat és nem kell-e kártérítéseket fizetni, amitől a jelenlegi városvezetés is tart, és sokszor emlegeti is.

Természetesen felmerülhetnek a későbbiekben kártérítési igények, amiket tételesen kell bizonyítaniuk azoknak, akik jogi útra terelik a kérdést, de ez véleményünk szerint a város részéről tervezhető költség, ami nem feltétlenül érinti negatívan Biatorbágy jelenlegi lakosságát, hiszen a fentebb említett minimum 5-10 000 további lakos jogos igényei nem kevés költséget jelentenének a városunknak:

  • új óvoda és bölcsőde építése (a most folyamatban lévőn kívül) minimum 3-4 milliárd Ft, amit üzemeltetni is kell folyamatosan
  • új iskola építése mintegy 7-10 milliárd Ft, amit üzemeltetni is kell folyamatosan
  • szennyvíztisztító további extra fejlesztése 2-3 milliárd Ft
  • ivóvíz fejlesztés 1-2 milliárd Ft
  • a helyi közösségi közlekedés fejlesztése, ami a jelenlegi éves 100 millió Ft helyett akár a többszörösére is nőhet
  • a jelenleg is szükséges közösségi tér fejlesztések mellett az extra igényeket is meg kell valósítani, ami csak a játszóterek esetében is 100 milliós nagyságrendű beruházást és természetesen folyamatos fenntartást igényel
  • az úthálózat terhelése olyan mértékűre nőhet, hogy újabb elkerülő utak kialakítása válik elkerülhetetlenné, szintén sok milliárdos beruházásokkal
  • az egészségügyünk fenntartása már ma is megközelíti az évi 100 millió Ft-os összeget, ami szintén jelentősen emelkedne a nagyobb lakosságszámmal, hiszen az állam lényegesen kevesebb óraszámot finanszíroz, mint a valós helyi igények
  • és még sorolhatnánk, hiszen azt leszögezhetjük, hogy ha nem szeretnénk visszalépni a jelenlegi város által biztosított szolgáltatásokból (pályázatok, ellátások, támogatások, kultúra, stb.), akkor még sok-sok helyen nőnek majd a költségek kisebb-nagyobb mértékben, melyek szintén folyamatos kiadásokat jelentenek  

A felsoroltak természetesen nem a teljes összeget fedik le, de így is látható, hogy 15-20 milliárd Ft beruházás és éves több száz millió forint működési költség takarítható meg megfelelő szabályozással.

Mi hiszünk abban, hogy meg tudunk birkózni ezekkel a problémákkal, merjük vállalni a szigorításokat és folyamatosan az aktuális jogszabályi környezethez, illetve a társadalmi változásokhoz igazítjuk a helyi szabályozásokat.

Beküldve:

Az én Biatorbágyom: Beszélgetés Határ Ágnessel

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben egy rövid interjú keretében mutatjuk be kicsit jobban aktív tagjainkat, akik többek között Biatorbággyal kapcsolatos elképzeléseikről és céljaikról, személyes városi kötődéseikről, vágyaikról és kedvenc helyeikről mesélnek röviden. Ezúttal Ágit kérdeztük. Ismerjetek meg minket! 

Mi motivált arra, hogy a Biatorbágyért Egyesületbe belépve közéleti szerepet vállalj? 

Röviden válaszolva: Tájvédő Kör-béli ténykedéseim kapcsán egyre jobban beleláttam a város működésébe, s úgy éreztem, eddigi segítő észrevételeink, kritikáink jól jöhetnének megelőzésre, alkotásra is, nem csak elégedetlenkedésre.

Milyen ügyekkel foglalkoztál eddig? 

Volt egy pár… 🙂 A levegőminőség javítási szándékával kezdődött itteni „pályafutásom”, frissen ideköltözött kismamaként tapasztalva ezt + azt. Ezek voltak a „Fűts okosan!” és a „Ne égesd el!” kampányok. Ennek a problémának köszönhettem, hogy rátaláltam a Tájvédőkre, no meg persze Varga Lászlónak, aki akkoriban még alpolgármester volt, és az egyedüli az öszes képviselő és hivatali dolgozó közül, aki válaszolt egy naiv „anyukás” levélre. Bár a felvetésemre nem tudott konkrét választ, ígéretet adni, de örömét fejezte ki, hogy ilyen lelkes vagyok, és javasolta, hogy keressem meg a Tájvédőket, ők biztos szívesen fogadnak. Így a „Pannon-tenger kincsei” előadás után be is mutatkoztam Emilnek és Anriettnek a Tájvédőktől.

Sokat dolgoztam a BuBa (Budapest-Balaton kerékpárút) kérdéseivel még 2016-ban, majd később, többek között a kapcsolódó népszavazási kampány aktív tagjaként. Mikor megtudtam, hogy nincs Környezetvédelmi alap Biatorbágyon, indítványoztam, hogy az önkormányzat, élve törvénybéli lehetőségével, hozzon létre ilyet.

Rengeteget foglalkoztam és foglalkozom a helyi építési szabályzat (HÉSZ) módosítási kérelmeivel, véleményezésével, különös tekintettel a túlépítésekre akár gazdasági övezetekben, akár „belvárosban” vagy ökológiailag érzékeny területeken. A helyi klímastratégiát is véleményezhettük anno.

A Madár-forrás és környékének kérdéseivel is sokat foglalkoztam, az ottani területrendezésből és lépcsőépítésből is kivettem a részem, a mostani átalakítási terveket is nagyon szorosan figyelemmel kísérem. A „Műfű helyett madarak!” című kampánnyal próbáltuk például elejét venni a „Forrás sportközpont” művésznevű műfüves MLSZ pálya megépülésének azon a területen. A Schulteisz-kanyar helyi védettségének indítványozásában is részt vettem.

A Füzes-patak vízminőségével, a pátyi szennyvízkezelés problémáival is sokat foglalkoztam, szorosan együttműködve Csilláékkal (Patrióta Egyesület) és a PáKörrel.

A „Zajvédő falat Biatorbágynak” kezdeményezésnek is aktív tagja vagyok, e lelkes kis csoporttal mértünk, mérettünk, leveleztünk, egyeztettünk, hogy városunk és az autópálya között zajvédő fal épülhessen. Zaj- és balesetvédelmi szempontból szerencsés lenne egy sebességcsökkentés is, ehhez kapcsolódóan átlagsebességmérés-petíciót adtunk be.

Meglepetésemre beválasztottak a „Városközpont-tervezési koordinációs csoportba”, ahol sok-sok órát együtt töltve, majd egy éven át rengeteget tanulhattunk egymástól a városról, egymásról, és oszthattuk meg különböző szempontjainkat, véleményeinket, javaslatainkat a tervezőkkel.

Mindezek mellett sok helyi zöld kezdeményezésben vagyok még aktív, ilyen a komposztálás népszerűsítése, aktív résztvevője vagyok a helyi faültetéseknek, gondozásoknak, rendszeresen foglalkoztat a helyi játszóterek, zöldfelületek állapota, szívügyem a véderdősávok kérdése is. Kiemelten fontosnak tartom helyi kérdésekben a kommunikáció javítását úgy általánosságban, valamint a kapcsolatépítést, az együttműködések elősegítését.

Igyekszem szakmailag folyamatosan képezni magam, sok konferenciára elmentem, illetve meghallgattam itthonról, és próbáltam településünket is bevonni pár dologba, valamint térségi civilekkel kapcsolódni, hogy segíthessük egymást hasonló küzdelmeinkben.

Milyen ügyeket szeretnél felvállalni a Biatorbágyért Egyesület segítségével?

Az előző kérdésnél látszik, hogy főleg zöld témákba másztam bele. Ezek egyrészt közvetlenül tapasztalhatóak, érzékelhetőek, másrészt, környezetkutatói tanulmányaimnak is köszönhetően, a távlatibb következményekről is van némi elképzelésem, tudásom. Nagycsaládos nagymamaként is érintenek ezek a dolgok. Emellett persze az oktatás, közösségépítés, ifjúsági lehetőségek, kapcsolatépítés, jó példák bemutatása  is foglalkoztat. Szeretném a helyi természetvédelmi területeket tovább bővíteni, és nem csak papíron vigyázni rájuk. Közben megértetni, hogy közjavaink nem herdálhatóak el néhány ember kényelme vagy anyagi gyarapodása érdekében…

Mit csinálnál másképp, mint a jelenlegi városvezetés? 

Én, gondolom más dolgokat szúrnék el. 😊 De törekednék igazi, nyitott kommunikációra, rendszeres önvizsgálatra és a felismert hibák felvállalására. Természetesen megpróbálnám megértetni rossznak tűnő döntésünk indokát, de ha kiderül, hogy tényleg nem megfelelő, elfogadható, akkor új megoldás keresésébe fognék közösen az érintettekkel. Szerintem a tévedés nem szégyellnivaló, még ha néha „ciki” is. Hitelesebb számomra az, aki  felvállalja, és nem ragaszkodik körömszakadtáig az igazához. Talán abban különbözöm még, hogy nem csak egy-egy aspektusból tekintek a dolgokra. A környezetet sem külön szeretném védeni, hanem csak úgy látom értelmét, ha már maga a teremtésvédelmi szemlélet hatja át a kezdeti vizsgálódástól az ötletelésen, tervezésen, kivitelezésen és fenntartáson át minden beavatkozásunkat. Ellenkező esetben csak kullogunk, vagy futunk az események után, jogászkodva, ide-oda kapkodva, halmozva a hibákat…

Szerinted hogyan lehetne élhetőbbé tenni Biatorbágyot?

Konkrét javaslatokat szeretnél? Írjam le a választási programunkat? 😉 Az máshol olvasható lesz. 😉 Teoretikus válaszom pedig az, hogy ugyanúgy, ahogy  országunkat, Földünket tehetnénk: mindenkinek fel kéne vennie a teremtésvédelmi szemüvegét (szemellenző helyett!) , ha nem is érzi már szívéből az EGYséget. Ha ez menne varázsütésre, a problémák nem lennének többé gondok, és nem is pusztítanánk tovább a Földet, egymást, magunkat… De nincs egyet suhintó tündérpálcám, így marad a „varázsütlegelés” . Kicsit tovább tart, de lassan, csak-csak…

Miért szereted ezt a várost? 

Az itt élők miatt, és mert még emberarcú, no meg azért is persze, mert törődőm vele.

Milyennek látnád szívesen Biatorbágyot tíz év múlva?

Az „emberarcúsága” maradjon meg. Köszönjenek vissza, ha köszönök (még ha előre nem is). Nézhessünk egymás szemébe. Mosolyogjon a többség, és ne rohanjon feszülten. Szeretném, ha nem látnám a fától az erdőt. 😉 A Füzes-patak tisztán kanyarogva csörgedezzen a megerősödött fácskáink alatt. A Madár-forrás tiszta, hűs vizét ihassuk, és a vadaknak is maradjon hely, a sok-sok kiránduló mellett. A felszedett műfű helyén újra nőjön ki az ősgyep, és egy kis piknikező, szaladgáló rét legyen az elkészült új bölcsi és ovi mellett, ahová nem csak a Szarvasugrás lakói sétálhatnak ki. A véderdő-sávokban addigra kis facsemeték várják a rendszeres locsolást az arra sétáló családoktól és kutyafuttatóktól… Csendes vonatok suhanjanak a zajvédő falak mögött. Kerékpározzon, aki csak tud, a biztonságos, jó minőségű útjainkon, kerékpárutakon, bárhol. Szeressenek a tizen- és huszonévesek is „itthon lenni”, legyen nekik sok szabad terük, illetve saját rendelkezésű helyeik. Addigra senki ne használja különös éllel, hogy „lakóparki”, legyen ez csak egy helyhatározó. Találják meg a metszéspontot a régebbiek a „beköltözőkkel”. A Földesurak nyugodjanak le, és örököseik legyenek kevésbé kizsákmányoló szemléletűek. Nem túl merész vágyak, hosszabb távra még ilyfélébbeket kívánok! 😉

Mi a kedvenc helyed Biatorbágyon, és miért szereted?

A Kisgombos. Hogy miért? Hát a hely szelleme… Vagyis inkább a „lányok” lelke, a könyvek, a Padlás… És persze, a Madár-forrás és környéke a Némo-tóval, a Kőorr és a Szélkapu-völgy, ahol egész nagy csend is tud lenni…