Határ Ágnes vagyok, 1974-ben születtem Cegléden. Budapesten kamaszodtam, a Balaton-felvidéken lettem fiatal nagycsaládos, s újabb fővárosi kanyar után tértem ide 2015-ben megöregedni. 😉 Hat gyermekem és három unokám van. A legkisebb fiam (8) révén láttam meg Biatorbágy sok szépségét és problémáját, kis zugait és titkait. Igyekszem a családomnak jó háttere lenni, és hálás vagyok Párom támogató bizalmáért. Dolgoztam mozgássérültekkel, voltam vidám villamosvezető, lettem majdnem bába, asztalos, farmerlány… Végzettségem szerint „alkalmazott környezetkutató” vagyok, tanultam a környezetbiztonság mellett közlekedésforgalomról is, és most egy pedagógiai karon igyekszem elmélyedni néhány hiányos területemen.
Osztom Pál Feri gondolatát; „Ha van valami, ami tönkretesz bennünket, az, hogy az „én”-t, a „mi”-t és a „mindenki”-t nem egymást kölcsönösen kiegészítő igazságként nézzük, hanem valahova odaállunk.” Úgy gondolom, ha mindenki megnyitná „lelki füleit”, sokat tanulhatnánk egymástól; az itt születettek segíthetnének gyökereket ereszteni az ideköltözőknek, ők pedig szárnyakat adhatnának friss meglátásaikkal. Abban hiszek, hogy különböző múltunkkal, értékeinkkel és elvárásainkkal ily módon lehet mindenki számára éltető környezetet és közös jövőt alakítanunk.
Az én Biatorbágyom: Beszélgetés Határ Ágnessel
