A Faluház és a Városháza környéke Bia és Torbágy egyesítésével és a régi vasútvonal megszüntetésével került központi szerepbe a városban. Ez a központi terület ma sok közigazgatási, kulturális, egészségügyi és közösségi tevékenység helyszíne – ez nemcsak a városvezetés és a helyi a kulturális élet központja, de játszótér, közpark, a rendszeres piac fő területe is, számos kisbolttal és különböző szolgáltatást nyújtó egységgel. Ez a magterület, és a hozzá szervesen kapcsolódó, ezt körülölelő terület ugyanakkor valószínűleg sokkal többet is nyújthatna: a városvezetés nemrégiben közösségi gondolkodásra invitálta a helyieket egy építész csapat támogatásával, hogy találjuk ki együtt, milyen központot szeretnénk látni a következő években, évtizedekben.
Közösségi tervezés 0.0
Ez a közösségiesítő kezdeményezés nagyon pozitív lépés, ugyanakkor az „együttgondolkodás” módja és időzítése nem feltétlenül optimális véleményünk szerint. Minden olyan alkalmat nagyra értékelünk, amikor valamilyen formában bevonják az érintetteket és a helyi közügyekről gondolkodó lakosságot fontos kérdések előkészítésébe, eldöntésébe. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy ezek az inkluzivitást biztosító alkalmak valós eredménnyel záruljanak, az észrevételeket valamilyen módon valóban becsatornázzák a későbbi tervekbe, hogy az egész tervezési folyamat már az elejétől fogva ismert forgatókönyv szerint bonyolódjon. Úgy érezzük, ez nem volt minden esetben tetten érhető e mostani folyamat során. Mivel ezidáig nagyon kevés ilyen, vagy hasonló közösségi tervezés volt városunkban, bízunk benne, hogy a továbbiaknál ez jobban működik majd – ha rajtunk múlik, mi rajta leszünk.
Alapvetések
A városközpont közösségi tervezése kapcsán eddig született és bemutatott koncepció néhány messzire mutató ötletett mutatott be, amelyek közül egy-kettő egészen meglepő javaslattal állt elő, és szinte mindegyik alaposan megváltoztatná városközpontunk jelenlegi képét.
Csapatunknak nincsenek kész és konszenzusos elgondolásai arra vonatkozóan, hogy mit és hol kellene építeni, újraalakítani – hogy kell-e építeni újat, érdemes-e ennyire egy központra koncentrálni (mivel Biatorbágy sokkal inkább egy policentrikus kisváros). Azzal is tisztában vagyunk, hogy egy ilyen kérdésben roppant nehéz olyan elképzelést bemutatni, amely teljes támogatottságot élvezne – a különböző vágyak és érdekek hálójában hatalmas kihívás megtalálni azt, amely valóban legtöbbünk épülését és boldogságát szolgálná.
Ugyanakkor van pár alapvetés, amelyet véleményünk szerint a leendő városközpont, vagy városközpontok fejlesztésénél mindenképpen szem előtt kellene tartani:
- Kiemelten fontosnak gondoljuk, hogy a jelenlegi zöldterületek megmaradjanak. A mi értelmezésünk a zölterületről tágabb, mint a bemutatott koncepciókból kirajzolódó „zöld” – mi azt a szemmel láthatóan fával / fűvel borított területet is védenénk, amelyet egyébként a terveken beépítésre szánt területekként is tüntetnek fel. Ilyen például a MÁV-házak közötti fás, parkos rész, amely ugyan nem egy feltűnően gondozott terület, de zöldfelületként egy város központjában elképesztően értékes rész (gondoljunk csak Budapesten a Margitszigetre). Véleményünk szerint érdemes lenne új programokkal és kisebb fejlesztésekkel ezt a zöld részt szervesen bekapcsolni a városi keringésbe.
- Ehhez kapcsolódóan, általánosabban megfogalmazva mi amellett állunk, hogy a tervezés és esetleges funkcióbővítés során mindig a már meglévő adottságokból és elemekből induljunk ki, azokra építsünk. Nem feltétlenül látjuk szükségesnek új elemek, épületek emelését – sokkal inkább támogatjuk azt, hogy a már meglévő infrastruktúrát használjuk ki jobban, töltsük fel új élettel, a közösség számára hasznos funkciókkal.
- Azt gondoljuk, hogy Biatorbágy egyik legnagyobb vonzereje kertvárosias jellege. Éppen ezért a városfejlesztés során a településközpontnak is ehhez kell illeszkednie, ezt az értéket mindenképpen meg kell őriznünk.
- A városközpont tervezésénél szintén elsődleges fontosságúnak gondoljuk, hogy városunk jelképe, a Viaduktok látványa ne csorbuljon.
Röviden összefoglalva: milyennek látnánk szívesen a város szívét? Harmonikusnak, árnyasnak, zöldnek, élettel-telinek, de nem zajosnak, egy lassú, barátságos helynek, ahol lehet egymáshoz, a kultúrához vagy biatorbágyiságunkhoz kapcsolódni. Legyenek egységesen magasszínvonalú közterületek a lehető legtöbb zöldfelülettel. Legyen bőven olyan rész, ahol nyugodtan lehet sétálni, babamotorozni, de elérhető legyen bármilyen közlekedési eszközzel. Legyen helye minden korosztálynak ott, az ifjúságnak is! Akarjunk „csak úgy” is odamenni, nem csak ügyet intézni…
Több évtizedre előre megkötjük a kezünket?
A városközpont tervezése kapcsán felmerül egy másik, nagyon fontos szempont: e közös gondolkodás eredménye az ígéretek szerint a városunk fejlődését alapjaiban meghatározó helyi építési szabályzatot (eddigi ismert nevén HÉSZ) felváltó Település Terv alkotásához szolgál majd alapul. Azaz, e városközpont-fejlesztési koncepció komolyan megkötheti a kezünket a jövőre nézve, de olyan többletjogokat is adhat fejlesztésre, amelyek hosszú távon meghatározóak maradnak (pl. mit, milyen beépítési mértékben, milyen magasan és milyen funkcióval lehet építeni a kérdéses területen). Sajnos erre már láttunk rossz példát – a múltban számos olyan jószándékú javaslat vált mindent meghatározó alapszabállyá, amely mára városunk képét meghatározza és a jelen infrastrukturális problémáit is magyarázza. (Ilyen volt pl. a nagycsaládok együttélését segítő, telkenként építhető lakások számának növelése a lakóparkban, amelynek „köszönhető” lakóparkjaink mai túlzsúfoltsága.) Éppen ezért, véleményünk szerint, e folyamat az elejétől a végéig kellő körültekintést és valódi hosszú távú gondolkodást igényel.
