Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy Biatorbágynak nemcsak megközelíthetősége egyedülálló, de egyedien gazdag természeti adottságokkal is rendelkezik. Településünkön és közvetlen környezetében minden megtalálható, amely a kellemes környezetet és sokféle, minőségi időtöltési lehetőséget jelent: erdős területek, hegyek-völgyek, források, számos patak – és a környék legnagyobb tava (pontosabban tórendszere).
A Biai-tó (vagy Halastó, vagy halastavak) olyan természeti kincs, amely az egész környéken egyedülálló: Biatorbágy sok pontjáról látható, a város panorámáját meghatározó tavak hangulata már távolról is magával ragadó – közelről meg egészen léleknyugtató. Lehetne…
A tóra már Biatorbágy első írásos emlékében is hivatkoznak, akkor még Szelíd-tóként („Sceledtou”), amely eredetileg nagy valószínűséggel természetes tóként jött létre. A tó 19. század elején eliszaposodott, ekkor lecsapolták, majd az 1920-as években újra feltöltötték, mai formáját a hetvenes évek mederalakításai során kapta, ekkor alakították ki a jelenlegi gátakat és zsiliprendszereket, amelyek 5 részre tagolják a jelenlegi víztömeget, kialakítva a mai tórendszert.A tó újkori történetében sosem volt valódi „közkincs”, a tó vizére az első világháború után a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe tartozó Halbizományi és Halkereskedő Rt. telepítette a halgazdaságot, amely vélhetően 1948-ben szűnt meg, a tavat ezután államosították. A halgazdaság a rendszerváltást követő privatizáció során magánkézbe került, amely a mai napig meghatározza a tó használatát, gondozását és hozzáférhetőségét. A Halastó egy tórendszer: a város szempontjából különböző adottságúak az egyes részek. A négy tavon működő halgazdaság mellett ma az egyik („négyes-tó”) tó horgásztóként működik.
Hozzáférhetőség?
Arra az idősebbek még emlékezhetnek, hogy már a hetvenes években is őrizték a tavat a rapsicoktól, az orvhalászoktól – aki a tó közelébe merészkedett (amely akkor még nem volt kerítéssel és zárt kapukkal elzárva a tókedvelőktől), hamar szembe találhatta magát az őrökkel. Akkoriban azonban még jobban „megélhető” volt a tó, legalábbis telente: akkor még sűrűbben fagyott be a tó vize, így a mostaninál jóval gyakrabban és hosszabban időzhettek a tónál a biatorbágyiak, amikor az szabadon látogatható volt.
Ez a lehetőség szerencsére most is fennáll: a tulajdonos jóváhagyásával – és helyi civil szervezetek támogatásával –, amikor biztonságos a jégvastagság, télen, korcsolyapályaként megnyílik a (hármas számú) tó a helyiek előtt. De miért csak ekkor? És miért csak így? A mindennapokban miért nincs lehetősége – az egyetlen hivatalos hozzáférőpont, a Kölcsey utcai madárlesen kívül – közelebbről megcsodálni ezt a különleges helyi kincset? Sétálni, esetleg futni a partján, leülni, élővilágát közelről megfigyelni? És a „vásárolj helyit és szezonálisat” napjainkban gyakran hangoztatott tanácsa jegyében például miért nincsen lehetősége a helyieknek legalább a tó lehalászásakor, vagy esetleg a karácsonyi időszakban venni a helyi tóban nevelkedett halakból?
Tulaj, lakosok, élővilág: különböző érdekek, de talán lehet mindenkinek jó megoldás
Természetesen tudjuk, hogy a tó jelenleg magánkézben van, jelentős területén jelenleg halgazdálkodás folyik és a magánérdek nem feltétlenül egyeztethető össze a közérdekkel – és akkor a hihetetlenül gazdag helyi élővilágról, és annak „érdekeiről” még nem is szóltunk. A tó ugyanis egy teljesen egyedülálló ökoszisztéma, számos különleges vízi fajjal: itt található a térség legjelentősebb gém (nagy kócsag, szürke gém, vörös gém, bakcsó) fészektelepe, a térség legnagyobb vöröshasú unka populációja, de jelentős számban találunk itt szárcsát, cigányrécét, halászsast, búbos vöcsököt, bütykös hattyút, kecskebékát, de még vidrát is. Ők nyilván ellenérdekeltek abban, hogy élőhelyük turistalátványosággá, de akár csak egy emberek által gyakrabban felkeresett célponttá alakuljon. Létezhet minden érdekelt számára megfelelő megoldás? Nem mi vagyunk az elsők, akik erre keressük a választ.
Lehetséges megoldások
Számos lehetséges út elképzelhető e helyzet mindenki számára kielégítő rendezésére, több már napirendre került korábban, de számos jó példa létezik máshol is – egyelőre egyik megvalósításának irányába sem történtek konkrét lépések.
A tó hozzáférhetőségével kapcsolatban rendre felmerül, hogy a tavat (tavakat) megvehetné a város, és így saját tulajdonként jóval szabadabban foglalkozhatna a kérdéssel. (Hasonlóra volt egyébként példa a közelmúltban a szomszédunkban, amikor a Kozáromi-tavat megvásárolta Páty önkormányzata. A mostanáig eléggé elhanyagolt tavat horgászati céllal és a „kulturált pihenés helyszínként” szeretnék bekapcsolni a pátyiak életébe.) Mi nem ebben az irányban indulnánk el: túl azon, hogy a tó eleve nem eladó, és hogy roppant költséges beruházást igényelne (a kétezres évek elején 800 millió forintos vételárról beszéltek), a tó fenntartása, karbantartása is folyamatos pluszterhet róna a városra (amikor tudjuk mennyire „gondos gazda” általában városunk). A mostani testületből kiindulva a tó hasznosítására is jöhetnének olyan alternatív ötletek, amelyek a tó környezetét és élővilágát nem biztos, hogy a mostani békés állapotban hagynák (lásd korábbi ötletet a biai tóparti rendezvényhelyszínre, amely nem a város vezetésén múlt, hogy nem valósult meg; illetve hasonlóra példa a törökbálinti téglagyári tó esete, ahol a polgármester rekreációs területet szeretne, de rozsdaövezetnek minősítve valószínűleg egy újabb lakópark épülhet majd ott).
Bár nem közvetlenül a tóhoz, de legalább a vízfelszínhez közel engedné a helyieket a Békás-patak parti ösvény esetleges továbbfejlesztése, amely egy már létező kis sétaútvonalat jelent a tó mellett futó patak partján. Jelenlegi kiépítettsége a Vörösmarty és Kölcsey utca között civil akaratnak köszönhető. Sajnos ez a forrás korlátozott, kevés a továbblépéshez a Disznó-lápa irányába (észak felé). Korábban szintén szerepelt a tervekben a patakparti sétány túraútvonalként történő meghosszabbítása, többek között a Tópart utca telkeinek vízparti részénél (dél felé). Ez a terv – számítva a helyi lakók ellenállására, mivel ez csak jelentős magánterületek kiszabályozásával lenne lehetséges – végül lekerült a napirendről.
Vannak rá jó példák, amikor egy tavon, a víz felszínénél, pallókon tanösvényt alakítanak ki, talán erre is lehetőség nyílhatna az egyik tavon. Egy ilyen megoldás a Tisza-tavi vízi sétány és tanösvény Poroszlónál, ahol az érdeklődők egy 1500 méter hosszú pallóúton sétálva nyerhetnek betekintést a Tisza-tó növény- és állatvilágába. Ez egy ellenőrzött módja lehetne a helyi flóra és fauna megcsodálásának, ugyanakkor egyéb rekreációs funkciót nem adna, amely talán sokak vágya – mindenesetre érdemes lehet ilyen megoldásokban is gondolkodni.
A tavak megnyitása lehetne eseti jellegű, a téli korcsolyázáshoz hasonló módon, amikor rövidebb időre, egy-egy napra például tavasszal / nyáron / ősszel esetleg megnyílna a tó az érdeklődők előtt – ugyanakkor ez megint csak egy időben nagyon redukált hozzáférést jelentene.Ha a tavakhoz szeretnénk közelebb kerülni, és a partján szeretnénk sétálni, futni, az megint másfajta megoldást kíván. Erre korábban a hármas tónál volt lehetőség (amely telente megnyílik a korcsolyázók előtt is), de ez a tó jelenleg a Békás-patak és egy nagy, zárt kapu védelmében már nem megközelíthető, a halgazdaság tulajdonának védelmében. De nem lehetne esetleg ezt valamilyen ellenőrzött formában tenni, hogy akinek valóban csak a kikapcsolódás, feltöltődés a szándéka, az hozzáférjet a tóhoz? Szerintünk biztosan megvan a módja (akár fokozottabb ellenőrzéssel, amelynek számos eszköze lehet), hogy a látogatók számát valamilyen módon kordába tartsa a város / tulajdonos, illetve kizárja a visszaélések lehetőségét.
Folytatás?
Mi hiszünk benne, hogy a helyzet alapos elemzésével, jó példák megvizsgálásával, elkötelezett egyeztetésekkel, önkormányzati kezdeményezéssel és támogatással lehetséges megtalálni azt a megoldást, amely mindenki számára elfogadható lehet. Amely egyaránt megnyugtatóan védi a tulajdonos értékeit és tulajdonát, de a helyieknek is hozzáférést és valódi kapcsolódási lehetőséget biztosít a tóhoz, a lehető legnagyobb tiszteletben tartva a helyi élővilágot.
Ha bizalmat kapunk, mi meg fogjuk találni a legjobb megoldást!
