A Március 15-i pesti eseményeket mindenki ismeri. Petőfi, Jókai, Vasvári, Nemzeti dal, 12 pont, Pilvax, Nemzeti Múzeum, Táncsics börtöne…
De valójában mitől olyan fontos, mitől olyan különleges ez az ünnep?
Talán attól, hogy Március 15-én nem „csak” egy napot ünneplünk, hanem egy korszakot, egy folyamatot, ami átvezette Magyarországot a feudalizmus elmaradottságából egy polgári, független, a kor országai között is igazán haladónak tekinthető alkotmányos monarchiává.
Március 15-én ünnepeljük a reformkor nagyjait, Széchenyit, Kölcseyt, Wesselényit, Kossuthot, Batthyányit, ünnepeljük az utolsó rendi országgyűlés reformokat követelő képviselőit, a pesti ifjakat, az első felelős magyar kormány megalakulását. A reformpolitikusok és a forradalmi ifjak közös törekvései az áprilisi törvényekben testesültek meg. Ezek kimondták többek között a közteherviselést, az úrbéres terhek megszüntetését, a jobbágyság egy részét földhöz juttatta, eltörölte az úriszéket, az egyházi tizedet. Megteremtette a népképviseleti országgyűlést, az uniót Erdéllyel, kibővítette a választói jogot, eltörölte a cenzúrát, rendelkezett a Nemzetőrség létrehozásáról.
Az áprilisi törvények jelentőségét az is mutatja, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc megünneplésének első időpontja nem március 15. volt, hanem április 11., amikor V. Ferdinánd magyar király aláírta az áprilisi törvények közül az utolsót, a népképviseleti törvényt. Az Országgyűlés az 1898. évi V. tv.-ben határozta meg nemzeti ünnepnek, emléket állítva az 1848-as eseményeknek.
1927-ben döntött úgy az akkori országvezetés, hogy ne az április 11-én elfogadott törvények adják az ünnep lényegét, hanem március 15. eseményei.
A Rákosi korszakban 1951-ben megszüntették március 15-ét, mint nemzeti ünnepet. 1956 után is inkább csak a „megtűrt” kategóriába tartozott, és szinte kizárólag csak az iskolákban emlékeztek meg róla. Munkaszüneti nappá 1989-ben vált, és 1990 óta lett újra az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk.
Március 15-ét, Petőfit, a pesti ifjúságot minden politikai rendszer a saját, többnyire önző céljaira próbálta felhasználni, és ez sajnos napjainkban is igaz. Ne magunkat ünnepeljük, hanem tisztelettel adózzunk történelmünk nagyjainak, emlékezzünk meg tetteikről. Emlékezzünk: március 15. a megújulás, a változás az újrakezdés és a remény ünnepe is!
