Folytatjuk sorozatunkat, amelyben egy rövid interjú keretében mutatjuk be kicsit jobban aktív tagjainkat, akik többek között Biatorbággyal kapcsolatos elképzeléseikről és céljaikról, személyes városi kötődéseikről, vágyaikról és kedvenc helyeikről mesélnek röviden. Ezúttal Ágit kérdeztük. Ismerjetek meg minket!
Mi motivált arra, hogy a Biatorbágyért Egyesületbe belépve közéleti szerepet vállalj?
Röviden válaszolva: Tájvédő Kör-béli ténykedéseim kapcsán egyre jobban beleláttam a város működésébe, s úgy éreztem, eddigi segítő észrevételeink, kritikáink jól jöhetnének megelőzésre, alkotásra is, nem csak elégedetlenkedésre.
Milyen ügyekkel foglalkoztál eddig?
Volt egy pár… 🙂 A levegőminőség javítási szándékával kezdődött itteni „pályafutásom”, frissen ideköltözött kismamaként tapasztalva ezt + azt. Ezek voltak a „Fűts okosan!” és a „Ne égesd el!” kampányok. Ennek a problémának köszönhettem, hogy rátaláltam a Tájvédőkre, no meg persze Varga Lászlónak, aki akkoriban még alpolgármester volt, és az egyedüli az öszes képviselő és hivatali dolgozó közül, aki válaszolt egy naiv „anyukás” levélre. Bár a felvetésemre nem tudott konkrét választ, ígéretet adni, de örömét fejezte ki, hogy ilyen lelkes vagyok, és javasolta, hogy keressem meg a Tájvédőket, ők biztos szívesen fogadnak. Így a „Pannon-tenger kincsei” előadás után be is mutatkoztam Emilnek és Anriettnek a Tájvédőktől.
Sokat dolgoztam a BuBa (Budapest-Balaton kerékpárút) kérdéseivel még 2016-ban, majd később, többek között a kapcsolódó népszavazási kampány aktív tagjaként. Mikor megtudtam, hogy nincs Környezetvédelmi alap Biatorbágyon, indítványoztam, hogy az önkormányzat, élve törvénybéli lehetőségével, hozzon létre ilyet.
Rengeteget foglalkoztam és foglalkozom a helyi építési szabályzat (HÉSZ) módosítási kérelmeivel, véleményezésével, különös tekintettel a túlépítésekre akár gazdasági övezetekben, akár „belvárosban” vagy ökológiailag érzékeny területeken. A helyi klímastratégiát is véleményezhettük anno.
A Madár-forrás és környékének kérdéseivel is sokat foglalkoztam, az ottani területrendezésből és lépcsőépítésből is kivettem a részem, a mostani átalakítási terveket is nagyon szorosan figyelemmel kísérem. A „Műfű helyett madarak!” című kampánnyal próbáltuk például elejét venni a „Forrás sportközpont” művésznevű műfüves MLSZ pálya megépülésének azon a területen. A Schulteisz-kanyar helyi védettségének indítványozásában is részt vettem.
A Füzes-patak vízminőségével, a pátyi szennyvízkezelés problémáival is sokat foglalkoztam, szorosan együttműködve Csilláékkal (Patrióta Egyesület) és a PáKörrel.
A „Zajvédő falat Biatorbágynak” kezdeményezésnek is aktív tagja vagyok, e lelkes kis csoporttal mértünk, mérettünk, leveleztünk, egyeztettünk, hogy városunk és az autópálya között zajvédő fal épülhessen. Zaj- és balesetvédelmi szempontból szerencsés lenne egy sebességcsökkentés is, ehhez kapcsolódóan átlagsebességmérés-petíciót adtunk be.
Meglepetésemre beválasztottak a „Városközpont-tervezési koordinációs csoportba”, ahol sok-sok órát együtt töltve, majd egy éven át rengeteget tanulhattunk egymástól a városról, egymásról, és oszthattuk meg különböző szempontjainkat, véleményeinket, javaslatainkat a tervezőkkel.
Mindezek mellett sok helyi zöld kezdeményezésben vagyok még aktív, ilyen a komposztálás népszerűsítése, aktív résztvevője vagyok a helyi faültetéseknek, gondozásoknak, rendszeresen foglalkoztat a helyi játszóterek, zöldfelületek állapota, szívügyem a véderdősávok kérdése is. Kiemelten fontosnak tartom helyi kérdésekben a kommunikáció javítását úgy általánosságban, valamint a kapcsolatépítést, az együttműködések elősegítését.
Igyekszem szakmailag folyamatosan képezni magam, sok konferenciára elmentem, illetve meghallgattam itthonról, és próbáltam településünket is bevonni pár dologba, valamint térségi civilekkel kapcsolódni, hogy segíthessük egymást hasonló küzdelmeinkben.
Milyen ügyeket szeretnél felvállalni a Biatorbágyért Egyesület segítségével?
Az előző kérdésnél látszik, hogy főleg zöld témákba másztam bele. Ezek egyrészt közvetlenül tapasztalhatóak, érzékelhetőek, másrészt, környezetkutatói tanulmányaimnak is köszönhetően, a távlatibb következményekről is van némi elképzelésem, tudásom. Nagycsaládos nagymamaként is érintenek ezek a dolgok. Emellett persze az oktatás, közösségépítés, ifjúsági lehetőségek, kapcsolatépítés, jó példák bemutatása is foglalkoztat. Szeretném a helyi természetvédelmi területeket tovább bővíteni, és nem csak papíron vigyázni rájuk. Közben megértetni, hogy közjavaink nem herdálhatóak el néhány ember kényelme vagy anyagi gyarapodása érdekében…
Mit csinálnál másképp, mint a jelenlegi városvezetés?
Én, gondolom más dolgokat szúrnék el. 😊 De törekednék igazi, nyitott kommunikációra, rendszeres önvizsgálatra és a felismert hibák felvállalására. Természetesen megpróbálnám megértetni rossznak tűnő döntésünk indokát, de ha kiderül, hogy tényleg nem megfelelő, elfogadható, akkor új megoldás keresésébe fognék közösen az érintettekkel. Szerintem a tévedés nem szégyellnivaló, még ha néha „ciki” is. Hitelesebb számomra az, aki felvállalja, és nem ragaszkodik körömszakadtáig az igazához. Talán abban különbözöm még, hogy nem csak egy-egy aspektusból tekintek a dolgokra. A környezetet sem külön szeretném védeni, hanem csak úgy látom értelmét, ha már maga a teremtésvédelmi szemlélet hatja át a kezdeti vizsgálódástól az ötletelésen, tervezésen, kivitelezésen és fenntartáson át minden beavatkozásunkat. Ellenkező esetben csak kullogunk, vagy futunk az események után, jogászkodva, ide-oda kapkodva, halmozva a hibákat…
Szerinted hogyan lehetne élhetőbbé tenni Biatorbágyot?
Konkrét javaslatokat szeretnél? Írjam le a választási programunkat? 😉 Az máshol olvasható lesz. 😉 Teoretikus válaszom pedig az, hogy ugyanúgy, ahogy országunkat, Földünket tehetnénk: mindenkinek fel kéne vennie a teremtésvédelmi szemüvegét (szemellenző helyett!) , ha nem is érzi már szívéből az EGYséget. Ha ez menne varázsütésre, a problémák nem lennének többé gondok, és nem is pusztítanánk tovább a Földet, egymást, magunkat… De nincs egyet suhintó tündérpálcám, így marad a „varázsütlegelés” . Kicsit tovább tart, de lassan, csak-csak…
Miért szereted ezt a várost?
Az itt élők miatt, és mert még emberarcú, no meg azért is persze, mert törődőm vele.
Milyennek látnád szívesen Biatorbágyot tíz év múlva?
Az „emberarcúsága” maradjon meg. Köszönjenek vissza, ha köszönök (még ha előre nem is). Nézhessünk egymás szemébe. Mosolyogjon a többség, és ne rohanjon feszülten. Szeretném, ha nem látnám a fától az erdőt. 😉 A Füzes-patak tisztán kanyarogva csörgedezzen a megerősödött fácskáink alatt. A Madár-forrás tiszta, hűs vizét ihassuk, és a vadaknak is maradjon hely, a sok-sok kiránduló mellett. A felszedett műfű helyén újra nőjön ki az ősgyep, és egy kis piknikező, szaladgáló rét legyen az elkészült új bölcsi és ovi mellett, ahová nem csak a Szarvasugrás lakói sétálhatnak ki. A véderdő-sávokban addigra kis facsemeték várják a rendszeres locsolást az arra sétáló családoktól és kutyafuttatóktól… Csendes vonatok suhanjanak a zajvédő falak mögött. Kerékpározzon, aki csak tud, a biztonságos, jó minőségű útjainkon, kerékpárutakon, bárhol. Szeressenek a tizen- és huszonévesek is „itthon lenni”, legyen nekik sok szabad terük, illetve saját rendelkezésű helyeik. Addigra senki ne használja különös éllel, hogy „lakóparki”, legyen ez csak egy helyhatározó. Találják meg a metszéspontot a régebbiek a „beköltözőkkel”. A Földesurak nyugodjanak le, és örököseik legyenek kevésbé kizsákmányoló szemléletűek. Nem túl merész vágyak, hosszabb távra még ilyfélébbeket kívánok! 😉
Mi a kedvenc helyed Biatorbágyon, és miért szereted?
A Kisgombos. Hogy miért? Hát a hely szelleme… Vagyis inkább a „lányok” lelke, a könyvek, a Padlás… És persze, a Madár-forrás és környéke a Némo-tóval, a Kőorr és a Szélkapu-völgy, ahol egész nagy csend is tud lenni…