Hagyományteremtő szándék vezérelte a Biatorbágyért Egyesület tagjait, annak kulturális munkacsoportjának tagjait, amikor kitalálták, hogy Luca-napon együnk-igyunk, beszélgessünk, daloljunk, ismerjük meg a dátumhoz kapcsolódó néphagyományokat és vonuljunk lámpásainkkal a Viaduktra, mert ott messziről is látni: fényhozók vagyunk. A szándékot tett követte, rengeteg chatelés, internetes böngészés, szervezés, segítségek innen-onnan és az esemény megvalósult.
Bevallom őszintén, fogalmunk se volt arról, hogy az első alkalommal, vajon hányan látogatnak el a rendezvényünkre. Logikusan minden szervezőnek az volt az első kérdése: és hányan lesztek? Utólag már könnyű! Úgy kétszázan biztosan összejöttünk.
Volt, aki a rendezvény elején, volt, aki a végén, volt, aki az apukája nyakában, volt, aki lábbalhajtós biciklin, akadt, aki botra támaszkodva érkezett, és sokaknál volt lámpás.
A rendezvény elején Fingerhut Bálint gitárjátéka adta az aláfestő zenét. Hősies vállalás volt, mert sokáig játszott a hidegben – remélem, az ujjai nem fagytak le.
Közben meggyújtottuk a tüzeket és melegítettük az innivalókat. Megkentük a zsíros kenyereket és sütöttük a tölcséres almákat a sparhelton. Minicsokival is igyekeztünk kedveskedni a kilátogatóknak.
Biztosan akadt 80 résztvevő, aki Luca-búzát vetett, mert az összes cserepünk elfogyott.
Ahogy telt az idő, egyre többen lettünk. Együtt elénekeltük a Kiskarácsonyt, mert az advent időszakában járunk, kicsik és nagyok nagyon várják az ünnepet. Az estre két Luca látogatott ki, mindketten Szegedi Szabó Béla: Hangyakonzerv című könyvét kapták az író saját kezéből.
Fél hétre jöttek Strack Orsi és Paár Julcsi tanítványai, akik az est fénypontjaként „kotyoltak”, daloltak. Meghallgattuk három fiatal előadásában, milyen népszokások kötődnek a naphoz itthon, de kitekintettünk Olaszországba és Svédországba is!
Aztán odavonultunk a Viadukt közepére és meglóbáltuk a lámpásokat, fáklyákat, mécseseket. (Szerencsére volt, aki lentről csinált videót.) Az estet Kocsis József, a Biatorbágyért Egyesület elnöke, polgármester jókívánságaival zártuk.
Jövőre talán még többen leszünk, megígérjük, hogy tavaszra kitalálunk valamit!
Köszönet:
az önkormányzat városgondnokságának,
a Biatorbágyért Egyesület tagjainak és a lelkes támogatóknak, szervezőknek, minden egyes fellépőnek és nektek, hogy eljöttetek!
Szalay Éva
