Kosárlabda csarnok

A Sándor-Metternich-kastély műemlék épületegyüttes bővítménye A kastély és a hozzátartozó templom Biatorbágy legnagyobb műemlék épületegyüttese.
(Részletes építészettörténeti kutatás itt olvasható)

A biai városközpont meghatározó városépítészeti, identitásképző eleme, hiszen biaiak, biatorbágyiak generációi jártak / járnak ide iskolába, illetve templomba, tehát kötődnek a környékhez, az épületegyütteshez.

A kastélyegyüttes teljes felújítását, bővítését nagy várakozás, érdeklődés övezi évek óta. Az egykori TSZ-szárny kitakarítása ugyan megtörtént, de a munkálatok ezen a ponton leálltak, a várva-várt teljes rehabilitáció késik. A műemlék és környezete érthetetlen, méltatlan állapotban van.

Mi történt, mióta a Biatorbágyi Általános Iskola diákjai és tanárai boldogan birtokba vették a felújított egykori TSZ-szárnyat? Miért akadt el a folyamat?

Az eredeti elképzelés szerint:

  • A teljes rehabilitációra készített építészeti tervek szerint az épületegyüttes egy tornateremmel és egy étkező-szárnnyal bővülne a Rákóczi utca felé, szimmetrikus kialakításban, egymásra rímelő homlokzattal és anyaghasználattal.
  • A tervezett tornaterem a TAO-konstrukció reményében kosárlabda-csarnok méretű.

A jelenlegi helyzet:

  • A tervezett kosárcsarnok területét külön telekként kiszabályozták a műemlékegyüttes telkéből, ráadásul úgy, hogy a telekhatár a kastély hátsó homlokzata mentén fut.
  • Ez a telket (hrsz: 110/2) a TAO-konstrukciót jegyző győri cég tulajdonába használatába került. Talán a terület műemléki védettsége is gyengült, hiszen csak egy üres telek.
  • A Biatorbágyi Általános Iskola kiköltözött a kastélyból, az ingatlan (hrsz: 110/1) a Római Katolikus Egyházé lett, rajta a katolikus általános iskolával és gimnáziummal, valamint társbérlőjével, a református általános iskolával.
  • A kastély telkén (hrsz: 110/1) jelenleg már csak az étkező-szárny megépítésére van lehetőség a katolikus iskolának, ami ugyan tartalmaz kis tornaszobákat is, de semmiképpen sem a gimnázium és általános iskola igényeit lefedő méretben.
  • A kosárcsarnok építési költségeinek lefaragása céljából a tulajdonos győri cég többször átterveztette a csarnokot (a másik szárny nélkül!), ám engedélyt szerezni nem tudott.
  • Jelen pillanatban azt ígérik, hogy olcsó, fémlemez-szendvicspanellel építik meg a kosárcsarnokot.
  • A kiviteli tervek bemutatása a mai napig nem történt meg, pedig az építkezés megkezdéséhez az építési napló megnyitására, a kiviteli tervek feltöltésére lenne szükség. 

Úgy gondolom, hogy a város legnagyobb műemlékegyüttesének sorsa érthető módon foglalkoztatja a város lakóit. A méltó építészeti beavatkozás jogos elvárás.
A kosárcsarnok működésének következményei, elsősorban a környező utcahálózat további terhelése, jogosan aggasztja a környék lakóit.
Évek óta különböző határidők kergetik egymást, az építkezésről pontos tájékoztatás nincs.
Az egyre zavarosabbnak tűnő projekt egyrészt jogi kérdéseket vet fel, másrészt építészeti-műszaki szempontból válik egyre aggasztóbbá.
Ebben az elvadult helyzetben a projekt leállítása és a teljes jogi kivizsgálás azonnali megkezdése szükséges. Fontos lenne a műemlékegyüttes telkének helyreállítása, valamint az engedéllyel rendelkező tervek áttekintése, a helyzet újragondolása és a tervezési program átértékelése.

Fontos leszögezni, hogy a kastély bővítésének a tervezését egy kézben kell tartani, a kivitelezés ütemezése tervezhető.
Az iskolásoknak tornaterem kell, a városnak pedig egy magas építészeti-műszaki színvonalon felújított, bővített műemlék kastélyegyüttes.

A cikk szerzője Tótpál Judit